Ad-hoc random gondolatok
Egy átlátszó választási urna, egy búgócsiga, egy hátizsák és néhány kimondott félelem: ezekből áll össze ez a sűrű, személyes gondolattérkép. Rövid, egymás mellé tett feljegyzések arról, hogyan látjuk a világot, a mozgást, az egyensúlyt és önmagunkat. Olyan szöveg ez, amely nem lezár, hanem továbbgondolkodásra nyit ajtót.
hétfő, 2026.03.23.
Ez a kép nálam beszédes. A képen egy francia választási urna látható, az urna teljesen átlátszó.
Nálam ez a folyamat tisztaságára utal…
Bár mindenhol lenne ilyen!
Megtaláltam egy négy évvel ezelőtti feljegyzésemet:
„Ha bárhol lehetnél, hol lehetnél? Tengerparton.
Ha bármit csinálnál, mit csinálnál? Beszélnék az utazásról.
Ha bárki lehetnél, ki lehetnél? Önmagam.”
Ma is ugyanezeket válaszolnám.
Az egyensúlyról nekem most a búgócsiga jut eszembe: ami akkor van egyensúlyban, ha mozgásban van.
Az egyensúly talán nem állapot, hanem helyzet, melybe folyamatosan táncolunk a partok között. A helyzet annál jobb, minél kisebb kilengésekkel mozgunk.
Hátizsákos utazó vagy inkább bőröndös?
Én ezt a két fogalmat egymás mellett vezetném be a köztudatban.
A bőrönd addig kényelmes, amíg aszfalt van alattunk.
Hátizsákkal oda is elmegyünk, ahol az online térkép már nem a barátunk.
Másképp, vagy akár sokféleképpen is meg lehet ismerni a világot.
Ugye, az mindenkinek megvan, hogy az USA egy agresszor szervezet.
Jóllehet övé az egyik legrégebbi liberális alkotmány, de ez a könyv ma már múzeumban porosodik.
Kezd megszokott lenni a települések szélén, hogy elvadult disznókkal osztozom az úttesten.
Inkább ezek a disznók vegyenek fel városszéli szokásokat, mintsem némely egyedek a belvárosban, vaddisznóként viselkedjenek.
Konfliktusnak nevezzük a támadást; különleges műveletnek a háborút, a világháború szót pedig kerüljük.
Kemény Lilinek mégis igaza volt?
„Túlmentünk már azon, hogy mindent érdemes ironikus gúnnyal kezelni.”
Az egyik első lépés, ha ki tudjuk mondani:
Én félek.
Vannak dolgok, amitől én félek.
Nem csupán a ránk leselkedő jövőképektől.
Félek például a kapcsolatteremtéstől.
Néha attól, hogy megszólaljak.
Félek, ha beszélni kell más emberek előtt.
Félek az ismerkedéstől.
Érdekes, mindezek mellett továbbra is kíváncsi embernek tartom magam.
Dolgok – amelyeken gondolkozom, hogy meg kellene tennem
valamikor.
Idő- és álompazarlás.
Miért nem most?!
Ad Hoc Random Thoughts
A transparent ballot box, a spinning top, a backpack, and a few spoken fears come together here as a dense and personal map of thought. These brief reflections explore how we see the world, movement, balance, and ourselves. This is a text that does not close anything down, but opens the door to further thought.
