Benjamin Button – A szimmetrikus élet elmélete

Egy történet, ami egyszerre tanít tiszteletet az élet kezdetéhez és végéhez. Egy könyv és egy film, amelyek összemosódnak az emlékeimben, de együtt adnak választ az öregedés legnagyobb kérdéseire.

---

Én korábban nem is tudtam, hogy ezt F. Scott Fitzgerald írta.

A könyv, amit olvastam télen, alig volt hatvan oldalas.

Olyan volt, mintha csak egy összefoglalója lenne Benjamin Button különös élete című filmnek.

Szóval most nem is tudom különválasztani a filmet a könyvtől.

A könyvvel kapcsolatban reménykedem, hogy nem a teljes kéziratot olvastam, hanem csak valami összefoglalót sikerült letöltenem.

Konkrétan emlékszem, hogy január elején olvastam, a kétszer hatórás buszút alatt, miközben Hurghada és Kairó között utaztunk.

Maga a történet nagy hatással volt rám már évtizedekkel ezelőtt is, amikor először láttam filmen.

Én úgy hívom: a szimmetrikus élet elmélete.

A pasas visszafelé éli az életét.

Amikor megszületik, úgy néz ki, mint egy nyolcvanéves öregember, és a teste napról napra fiatalabb lesz.

Halála pillanatában úgy néz ki, mint egy csecsemő, de egy nyolcvanéves ember tapasztalatával rendelkezik.

Van egy lány, aki vele egy időben született; életük végéig egymás közelében maradnak.

Számomra ettől lesz igazán érdekes az egész: látni, hogy a gyerek és az idős ember semmiben nem különbözik egymástól.

A pár legszebb évei az életük közepe felé zajlanak, amikor szinte egy korosztálynak tűnnek.

Együtt nevelik a kislányukat.

Aztán jön a konfliktus, amikor Benjamin azt mondja, hogy ő innentől már csak öregedni fog, és folyamatos gondoskodásra szorul.

A nő viszont valami olyasmit mond, hogy az öregedés az élet része.

A férfi elmegy, és amikor látszólag húszéves, de tapasztalatai alapján hatvan, akkor körbeutazza a világot, tanul, ismereteket gyűjt.

Aztán, amikor látszólag tízéves, de lélekben hetven, visszakerül a nőhöz, az egykori feleségéhez.

Az történik, hogy a látszólag kisfiú eltéved az utcán, és az egykori felesége az egyetlen, akinek fejből tudja a nevét, címét, telefonszámát.

A nő örökbe fogadja, és élete végéig – vagyis „elejéig” – gondoskodik róla.

Ellentétesen élik az életüket, mégis teljesen azonosan.

Miért vettem a kezembe a könyvet?

Mert a nagy hatású film után kíváncsi voltam a könyvváltozatra.

Megtanított a film és a könyv megérteni azt a mondatot, hogy az öregkor egy második gyermekkor.

Emellett megtanított arra is, hogy az eddigieknél is jobban tiszteljem az idős és a fiatal korosztályt.

Maussane, 2025.05.17.