Catherine Millet szexuális élete
Egy könyv, amelyet nehéz közömbösen olvasni: zavarba ejt, felkavar, olykor taszít, mégis gondolkodásra kényszerít. Catherine Millet önéletrajzi vallomása nem a szenvedély, hanem a vágy sötétebb, nyersebb tartományait tárja fel. Ez az írás egy olyan olvasói találkozás lenyomata, amelyben az őszinteség legalább annyira hangsúlyos, mint a meghökkenés.
Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete. – vágy, zavar és önvallomás
Péntek, 2026.04.03.
Tavaly ősszel olvastam.
Amikor erről a könyvről írok, akkor muszáj vagyok egy önleleplező vallomással kezdeni. Engem nem hagy hidegen az erotika témája. A gond az, hogy erotika témában nagyon kevesen alkotnak valódi művészi érzékkel. Még kevesebb az igényes műalkotás.
Valójában a vágy és a szenvedély megnyilvánulásait kerestem. Ebben a könyvben inkább a vággyal találkoztam.
( Amúgy undorodom azoktól a termékektől, ahol a test és a lélek tisztelete csorbát szenved. Még, ha el is hiszem: még ha nagy ritkán, valaki törekszik is rá, akkor is nehéz, hogy ne csússzon át tárgyiasításba, tiszteletlenségbe, akkor is, az olyanokat jobb elégetni.)
Ezt a könyvet sokan dicsérik, a szerző egy elismert művészettörténész, én mégis féltem előre, hogy valami olyat forgatok, amit néhány bekezdés után inkább eldobok. Nem így lett.
Azt azért el kell ismerni: habár néha vannak perverz témái, mégis tudott mindenről „tisztán” írni. Ez a könyv emberekről szól, leginkább önmagáról.
Sok olyan fejezet volt, ahol fogtam a fejem, ennyi információra nekem nem volt igényem. Amiért mégsem tettem le: mert itt valójában egy őszinte nőt ismertem meg.
Gondolkozom, hogy vajon kinek is ajánlhatnám jó szívvel ezt a regényt. Szenvedélynek itt nyoma sincs, itt vágyak vannak, kevés kapaszkodót ad az érzelmeknek.
Arra azért kíváncsi lennék, vajon mennyit agonizált az írónő, mielőtt megírta önéletrajzának ezt a szeletét. Én tisztelem azért, mert hozzá mert nyúlni ehhez a témához.
Tisztelem azért, mert a lelkén át nézhettem, elkerekedett szemekkel, a vágyak félhomályát.
Rákerestem a neten a könyvre.
Azt én is elismerem, hogy aki ennyi és ilyen aktusban önálló, szabad akaratából vesz részt, annak receptre kellene felírni egy pszichológust.
Nem vagyok szakember, ezért nem is tudom megmondani, hogy a főhősnő karaktere sérült-e, de abban talán mindenki egyetért, hogy egy mentálhigiénés szakemberrel lenne miről beszélgetnie.
Igaza volt a kommentelőknek abban is, hogy talán egy kicsit túlságosan kívülről látta saját magát.
Jó, azt fogadjuk el, hogy van, aki a szexualitásnak ezen nem hétköznapi formáit őszintén szereti; de!
Igaza volt annak az olvasónak, aki azt írta, hogy nincs kielemezve, honnan és miért jön az, hogy ennyi mindent megengedett ezeknek a hímtagoknak.
Mert én nem a nőt ítélném el. Ez a nő „csak” írt egy zseniális önvallomást.
Bizony, nagyon keményen leírja, hogy sokszor és sok – nem férfi, hanem – kan vette körbe egy időben.
Hát senkinek sem jutott eszébe kiemelni és megkérdezni: figyelj, biztosan erre van a legnagyobb szükséged?
Legalább így, évekkel később, legalább saját magának feltehette volna.
Így ez a könyv nem más, mint vallomások sorozata, ahol művészi érzékkel beszél a szexről, tisztelettel a testiségről.
A cselekmény?
Egy tini lány nyarától indulunk. És haladunk az évtizedeken át,
de nem is az idővonal a lényeg, hanem a szexuális kalandok, amelyek nem szokványosak. A gruppen az alap…
Én azt mondanám, tisztelettel ír, mások a tárgyilagos szót használják. Egy biztos, ez nem pornóolvasmány.
Francia – az amúgy nagyszerű művésznő, tehát elsősorban Párizs környéki palotákban, klubokban, parkokban, útszéleken járunk.
Személyes vélemény?
Egyrészt önéletrajzi könyvnek zseniális; másrészt mi volt a célja ezzel a kiadással?
Nem találtam meg a könyv célját.
Kiváló sztorikat olvastam a szexről.
This is a book that is almost impossible to read without a strong reaction: it unsettles, shocks, sometimes repels, yet still forces reflection. Catherine Millet’s autobiographical confession explores not passion, but the darker and rawer territories of desire. What follows is the imprint of a reading experience in which honesty is just as powerful as astonishment.
