Christina Lauren – Nem mézes hetek
Egy romantikus regény, ami nem akar többnek látszani annál, ami – mégis sokkal többet ad. Könnyed, humoros, de meglepően jól felépített történet önismeretről, utálatból születő közeledésről. Nevetős kikapcsolódás, ami nem butít.
Ezt tavaly nyáron hallgattam kertészkedés közben. Mókás volt a kollégák értetlen arca, amikor látszólagos előzmény nélkül sűrűn felnevettem. Pedig Christina Lauren nem vígjátékot írt – „csak” humorral fogalmaz. Éppen emiatt válik számomra érdekessé.
Amúgy egy igazi amerikai romantikus könyv, amit olyan jól írtak meg, hogy még a nem célközönség sem teszi le félúton.
Cselekmény
Egy esküvőből indulunk, melynek a végére az ifjú pár megbetegszik. Két választási lehetőség marad: vagy Olive-et és Ethant küldik el a hawaii nászútra, vagy a pénz megy a kukába – mindent előre kifizettek. Egy kis trükközésre is szükség van, hogy a két esküvői tanú egyáltalán felszálljon a gépre, mert amúgy úgy utálják egymást, mint gyújtogató a vizes rongyot.
A történetben, a bonyodalomban és a megoldásban ne számítsunk hatalmas meglepetésekre; az ál-nászút végére nemcsak egymást ismerik meg, hanem önmagukat is. Hál’ istennek ez nem egy „gyújtósnak való” könyv: itt bizony ki vannak bontva a szereplők személyiségei. Megismerjük a motivációkat, így együtt vívódunk velük.
Számomra az erős humorfaktor mellett az tette igazán élvezetessé, hogy fordulatos. Ez a két jómadár folyamatosan valamilyen kalandba keveri magát.
Kinek nem ajánlom?
Azoknak, akik kifejezetten kedvelik a felszínes meséket. Meg azoknak sem, akik pénzt gyűjtöttek Esmeralda szemének műtétjére.
Kinek ajánlom?
Azoknak, akik szeretnek sokat nevetni. Akik könnyed kikapcsolódásra vágynak. Akik fejben szívesen elutaznának Hawaiira.
Hurghada, 2026.01.28.
Idézetek a könyvből Nem mézes hetek
Dolgozz, mint egy kapitány, játssz, mint egy kalóz.
****
Ha győzöl valamiben, egyszerre győztesként tekintesz magadra, és aztán valahogy onnantól… folyton nyersz.
*****
Élvezhetem a látványt, amit bikiniben nyújtok, úgy is, hogy közben le akarom rombolni a patriarchátus épületét. –
A romantic novel that doesn’t try to be more than it is – yet ends up offering much more. Light, funny, and surprisingly well constructed, it’s a story about self-discovery and unexpected connection. Pure entertainment without being shallow.
Un roman romantique qui ne cherche pas à se donner plus d’importance qu’il n’en a, et qui, justement pour cette raison, surprend agréablement. Léger, drôle et bien construit, c’est une lecture divertissante sans être creuse.
