Egy éjszaka ritmusában
A hétköznapok nehézségei után jól esik elmerülni egy nyári éjszaka pezsgésében. Egy falusi fogadalmi ünnep váratlanul felszabadító élményeket tartogatott – még ha csak egy dal erejéig is. Néha egy kis zene segít újra szinkronba kerülni önmagunkkal.
- Saint-Martin-de-Crau, 2025.07.26., Szombat.
Munka:
csak a szokásos. Zavarja őket, ha jól érzem magam. Nehéz, néha nagyon nehéz, a nap végén, munkaidőn belül hagyni a nehézségeket.
Az vigasztal, hogy ezek nem fizikai nehézségek.
Délután:
majdnem alvás, de csak forgolódtam.
Pedig fáradt voltam.
Este:
fantasztikusan sikerült!
Nem akartam sokáig maradni, hogy vasárnap is fel tudjak éjjel kelni.
Ennek ellenére, éjfél után indultam vissza a faluból, ahol ma is fogadalmi ünnepet tartanak.
Ez egy erősen fesztivál hangulatú ünnepségsorozat; olyan erős a fesztivál hangulat, hogy az utcabálok egymásba torkollnak.
Például:
akusztik műsor az utca végén.
Középen nagy zenekar táncosokkal.
Ezen, a bál melletti utcában ma is két DJ nyomja az ütemes zenéket.
Meg is lepődöm magamon, amikor annyira a villanymuzsikusok hatása alá kerülök, hogy egyszerre két szólamra, két ritmusra jár a lábam – ilyet még soha sem csináltam.
Ma még a kerthelyiség is üzemel, megint – mint a tavaszi ünnepen is – vérpezsdítő retro zenékkel.
Mégis maradok még egy órát.
Aztán, egy dal erejéig megállok a nagyszínpad előtt.
Hát itt, nem jól választottak zenekart, vagy csak nem értem a mögöttes stratégiát;
a tegnapiak mintha igényesebbek lettek volna.
Ennyi mára:
Most már muszáj hazaindulnom.
Valahogy fel kell kelni holnap.
Két nappal későbbi utóirat:
Azt a lányt, akit az ingyenes akusztik színpadon láttam, ma a helyi újság címlapján szerepelt.
Az aktuális arles-i zenei fesztiválon ő adta a nagykoncertet – harminc eurós belépővel.
