Görögország, Ciprus,  handwritings

Kerkyra

Hétfő: 2017.10.09

A sziget fővárosában

Megismered, ha eltévedsz benne.

Beszámoló egy nyaralásról.
Közérthetően! Nem tudományos alapokon.


Megtaláltam a sziget első, pontosan működő óráját, alatta a vám tisztviselő hölgy, aki igyekezett a menetrendhez igazodva terelgetni az utasokat.
A kis naiv, a szárnyas hajót is görögök vezetik 🙂

Szóval, akkor révbe értem a mai napra.
Van itt szuper szép belváros, régi erőd, láblógatás a tengerben, frappé és némi panoráma.
Szép az élet.

Hogy is van, Korfu városban nincsenek egyenes utcák?
Se nem egyenesek se nem szélesek. Jah, és természetesen a part sem egyenes.
.
Hogy is volt? A tengerparti sétányon jöttem végig, eljöttem a régi erőd előtt, keresztül az ázsiai múzeumon, le a partra, egy strandra sajnos a fürdőző rész be van zárva, csak a kávézó működik; de attól a helyzet változatlan:
nem vagyok meggyőzve az ébrenlétemről, szerintem nem csörgött reggel az óra.

A látvány a kávézó teraszáról? Igazából csak a szokásos (errefelé szokásos). Olyan tiszta a víz, Meg tudom számolni hány hal úszik a vízben – ha van hozzá elég időm.
A város tényleg olyan érzést kelt, mint amikor keresztül autóztunk az olasz és francia Riviérán.
.
Kerkyra erődjeinek van vízi bejárata. Teljesen lent, a tenger szintjén, kb ember nagyságú nyílások a sziklafalban némelyik természetes barlang lehet, de a többséget ember kéz alkotta.
.
A régi erőd, lényegében egy sziget, melyre egy keskeny (mily’ meglepő) híd vezet. Ok érten, hogy csak romok, de azért így is festményre való. A hatalmas falak vízből nőnek ki. Tetején több száz éves épület, kereszt, világító torony, a fal tövében vitorlások.
Szédületes!
Fent állni az erőd tetején, magasan a város felett. A világító torony tetejével egy magasságban.
Konkrétan szédülök, ha le nézek a város fő terére. Innen, szépen kirajzolódik a régi és új erőd között terülő óváros.

Olyan, mint amikor a makett asztalon rendszertelenül és szorosan egymás mellé halmoznak mindenféle terep tárgyat. Az egésznek van egy kaotikus varázsa.

Kissé odébb kék tenger. Nem is tudok arra nézni, annyira káprázik a szemem.
Valami ilyesmit szoktak festmények re varázsolni a nagy művészek. Amikor hanyagul egymás mellé dobják a türkiz árnyalatait, s az egészet megkoronázzák egy ezüst híddal; mindezt keretez egy félszigetet , melyen ízléses villasor foglal helyet,
Mögötte alig kivehető egy pinduri kifutó pálya, aztán ismét kékség, és a vászon legtetején zöldellő hegyek pihennek

Jaj Istenem, én itt sátrat verek.


Most délután kettő. Fél hétkor indul vissza a buszom, addig meg is kellene találni az állomást. Tehát kb délután ötig van időm.
Akkor legyen mondjuk az új erőd. Azt mondja az információs tábla, hogy van egy piac is; s ha marad idő, akkor a templom, ha nem, akkor fel a város irányába.
.
A harmadik eltévedés után, az információs táblára úgy néztem, mint afféle elvarázsolt helyi különlegességre
A táblán mutat egy nyíl egy irányba.
Balgák ezek!? Ebben a városban semmi sem egyenes, s mégis egy egyenes vonallal jelölik a helyes irányt.
.

IMG_20171009_122731

.

Küldök neked levelet 👋 a kézírásommal

Napról napra, kézzel írt levél.

Nem spammelünk!
További információért olvassa el adatvédelmi szabályzatunkat .