Nőnapi ajándékom

Délután mikor mentem román pénzt váltani, vettem a virágosnál négy szem tulipánt s gondoltam odaadom az első négy szembejövő nőnek aki még nem kapott virágot és nem mosolyog.
Nem volt túl jó a statisztika, a járókelők  inkább kikerültek, akik pedig egy helyben álltak azoknak is csak a fele hitte el ami történik.

Adtam virágot egy pincér lánynak, aki épp a falnak támaszkodva dohányzott a király utcánál,
egy nőnek, aki a Wesselényi utcánál várakozott,
egy hölgynek az oktogonnál, épp várt valakire,
egy koldus néninek a nyugati alatt.
Èrdekes, az utolsó kettő nem hezitált, a néni azonnal reagált, a  várakozó hölgy  szemében sem volt kételkedés, de azért  visszakérdezett “Tényleg?!”. A Wesselényinél a nő, miután elmondtam neki, csak úgy ok nélkül kapja nőnapra, azt hiszem kb. ötször, köszönte meg, az oktogonnál hölgy miután tovább indultam, hallottam ahogy kurjant egy nagyot. A néni is ” Ò jé” felkiáltással kezdte A mondatát.
Mind a négy mintha csak egy varázsütés történt volna  egy szempillantás alatt mosolyogni kezdett.
Ez volt a célom.
Az utolsó kettőnek csillogott a leglátványosabban a szeme.