Önelfogadás felé
2020. May 7.
Ketten is mondták nekem, h én nem vagyok férfi a szemükben.
Amint kimondták, már tudtam, hogy a kapcsolat nem helyre hozható.
A második sztorival kezdem.
Akkor ő irodavezetőként dolgozott, stabil anyagi helyzet. Én pedig épp a város egyik legjobb szállogájában voltam pincér, Jóval több pénzt vittem haza…
Deh talán, ennek a mondatnak nem csupán a pénzhez volt köze.
A második esetben, azt golndoltam, h eme szavak után, mi soha sem fogunk együtt működni.
Eme sztoritól függetlenül is elhalt volna az a kapcsolat. Sok gond volt köztünk, sok kérdést hagyott maga után. Nagyra tartom őt emberként. Csodállatos barátnő, de nekünk, nem kellett volna összejönnünk.
Az első viszont
foglalkoztat azóta is. Jól keresővezető volt, én meg nem. Fájtak a szavai. Egy ilyen mondat után, van esély rá, hogy még valaha is felnézzen rám. Ha én változok.. Tudok e úgy változni, h idővel újra felnéz rám? Mi kellett volna ahhoz, h ott, akkor férfinak tekintsen? Nyílván az sem lett volna baj, ha önmagamra máshogy tekintek.
Az egy nehéz év volt, minden összejött. Ha csak egy probléma lett volna, akkor talán, megmentjük a kapcsolatunkat. Talán…
Nagy kincs
Az önelfogadás képessége.
