Rongyrázás és gyerekmunka
Furcsa ez a felszinesség Montenegróban. A gyerekek kihasználást, meg inkább nem is akarom véleményezni.
Sutomore, 2026.04.13.
Hozok néhány szösszenetet a montenegrói mindennapokból.
Podgoricában láttam néhány koldust, de nem az utcasarkon.
Gyerekek rohangálnak az utcán, a teraszok között és kéregetnek. A szüleik / gondozóik meg a távolból követik őket.
Mondhatnám, hogy ügyes húzás, de erre a tudományukra ne legyenek büszkék!
Pesten is vannak virágárus lányok, akik teraszról – teraszra járnak.
Itt, a virágokat gyerekek árulják, tízéves srácok kínálják a szál rózsákat.
Ezeket a gyerekeket kihasználják, dolgoztatják!
Azt engedjük el, hogy késő este vannak az utcán a gyerekek.
Ez is egy mediterrán vidék, itt tök normális, ha az iskolások még éjfélkor aktívak.
Minél közelebb vagyunk a tengerhez, annál lustább az idő.
Az a baj, hogy itt nem gondolkoznak stratégiában.
Nem gondolkoznak előre.
Ez így nem jó, de talán értem őket.
Itt harminc éve még háború volt.
Akik ma szülők, ők amikor megszülettek, akkoriban szó szerint annak örültek, hogy éltek.
A tartósság vagy az esztétikum fogalma ott, értelmezhetetlen,
ahol arra számítasz, hogy nem lesz holnap.
Rongyrázás.
Így hívják azt, amikor az autónak, a nőnek;
frissen mosottnak, szépnek kell lennie;
anélkül, hogy lenne mellette erő vagy műveltség.
