Sunbathing at Sunset

Reggel még a Vörös-tenger partján játszottam a hullámokkal, délután pedig már a naplementét vártam egy móló végén, naplóval a kezemben. Hurghada élete tele van kontrasztokkal: a resortok csillogó falai mögött nyomor, a strandokon pedig egyszerű örömök várják az embert. Egy biztos, a pillanatok szépsége mindennél többet ér, akár a sekély vízben, akár a városi forgatagban találom meg őket.

---

11:35
A mai igencsak ráérős “reggelen” végre lefotóztam a hurgadai lakást. Ha épp bal lábbal kelek fel, akkor sok mindenbe bele lehet kötni, de errefelé nem szokás bal lábbal kikelni az ágyból; már csak azért sem, mert az ágyam bal széle az ablak alá van tolva.

11:43
Kilépek a lakás ajtaján.
11:54
Az ujjaim a tenger vízével játszanak.

 Szóval, nem mondhatnám, hogy messze lakom a strandtól, ha a két időpont között még egy egy eurós belépőjegyet is vettem.

12:05
A Family Beachen nincsen semmi extra, azt leszámítva, hogy a Vörös-tenger partján van; tehát a hátteret a – januárban – valószínűtlenül tiszta víz, melyben lelátni a strand homokjáig, és a háttérben horgonyzó hajók sokasága adja.
Van, aki ilyen poszterekkel ragasztja tele a falát.

Az előteret a napernyők, nyugágyak és a strand szemetes homokja adja; ha az összes cigicsikket nem is szedik fel, de legalább egy gereblyét végighúzhatnának reggelente. De sebaj, szép az élet; a napfény éltetően meleg.

Tegnap és tegnapelőtt is több olyan strandba belefutottam, ami privát, csak a szálloda vendégeit fogadja. Én örülök, hogy nyolc percre a hálószobámtól van egy strand, amivel nagy gondok nincsenek.

12:30
Annyi, hogy csak a főutcán végigsétálva, csak úgy ránézésre nem lehet tippelni, melyik strand miért érdekes, és azt sem, hogy privát-e, vagy hogy mennyibe kerül.
Az információmegosztás nem éppen magától értetődő jelenség errefelé; a legtöbb dolog csak egy tesztelés után válik egyértelművé.

13:32
Korrektnek tartom Egyiptomban, amikor az igényességgel nem kacérkodó szolgáltatások árazásába sem tesznek energiát.
Ez a török kávé most éppen 40 egyiptomi fontba kerül; külön érdekesség, hogy ezúttal rendesen leszámolt visszajárót kapok, nem csak az első három bankjegyet, ami a keze ügyébe kerül.
Normál esetben bármilyen tranzakció során biztos lehetek benne, hogy nem a jó összeget fogom visszakapni. Majdnem minden esetben azt az első három bankjegyet fogja odaadni a kereskedő visszajáró gyanánt, ami a keze ügyébe kerül.

13:58
Valójában azért hagyom el a délelőtti strandot, mert le akarok foglalni egy kairói utazást, de még azt sem tudom, kinél tegyem;
végigsétálok az üdülőtelepek előtt, két értékesítőt meghallgatok, aztán jegelem a témát. Majd a strandolás után visszajövök, addig utánanézek a neten, mennyire megbízhatóak.

14:15
Főutcai életkép: jobboldali ülésben elöl is, hátul is ül egy csávó, mindkettőnek kilóg a keze az ablakon, egy öt méteres csövet szorongatnak;
így is lehet szállítani valamit.

14:20
A resortok kerítésein kívül nehéz úgy fényképezni, hogy ne legyen benne a nyomor; esetleg egy lepukkant, vagy csak a felső szinteken elkészült épület.

14:35
Húsz perc séta után megvan az újabb publikus strand,
hosszasan sekély vízből és az indokolatlanul sok játszótérből lehet tudni, ki a célközönség; ma azonban szinte tök üres.
Egyébként ötletes a kialakítása: a sekélyes víz két oldalán csináltak két molót, ahonnan a szülők szemmel tudják tartani a csemetéiket, és a végéről már értelmezhető mélységű vízben is lehet csobbanni.

14:45
Nem baj, hogy hideg a víz, legalább pár karcsapást teszek benne. Utána pedig kiülök a móló végére, olvasni, naplót írni, várni a naplementét.

14:55
Kezdek éhes lenni, de ezen a környéken semmi nincs nyitva, csak egy gyerekcsapat játszik egy magára hagyott büfé körül. Tizenöt fontért veszek tőlük két csokit meg egy kis üdítőt; euróban mérve ez harminc centnek felel meg. Franciaországban harminc centért levegőt veszek!

15:30
Helyi divatos zenét hallgatnak. Divatosat, tehát valami rapzeneszerűséget. Vajon tudják, hogy a kedvencük éppen a Kék Duna keringő (klasszikus hangszerelésű) dallamaira szövegel?

15:50
A naplemente, szokás szerint, romantikus, poszterre való, kattog a fényképező.

16:09
Mióta itt vagyok, most látok először közlekedési lámpát; az még durvább, hogy meg is állnak neki. Egy indokolatlan helyen, egy kis mellékutca nem létező forgalmát szabályozza.

16:23
Lecsekkolva, kifizetve.
Ötven eurós kairói út.
Csütörtök hajnali kettőkor elindulok és éjszaka térek vissza. Remélem, valóban megbízhatok ebben az irodában.

Hurghada, 2025. jan. 7., kedd