Kemény Zsigmond – Férj és nő
Kemény Zsigmond Férj és nő című regénye számomra egyszerre volt régimódi és lenyűgöző. Nem könnyű olvasmány, de aki szereti a szépen megírt, szenvedélyes történeteket, annak ma is sokat adhat. Ebben a könyvélményben arról írok, mennyire tud ma is hatni egy…
Kosárnyi szemet gyönyörködtető gondolatok
Az elmúlt három évből előkerült cetlik között bóklászom: hétfő reggeli jazz, jóga-profilok bölcsességei, koncertélmények és munkahelyi tanulságok. Néha csak egy mondat, mégis megállít, mint egy váratlan refrén. Ágas-bogas, szanaszét futó gondolatok – de pont ettől élnek.
Kóbor kutyák: amikor már késő kérdezni?
Még mindig nem értem a torkom, a tüdőm, a szívem és a gyomorsav közti összefüggést – de a tüneteim javulása mintha visszaigazolná az internet tanácsait. Aztán jön egy hír Marokkóból, ami egyszerre sokkol és összezavar: kutyákat lőnek le fényes nappal,…
Dugóhúzó a táskámban, hó a fejemben
Egy dugóhúzó néha többet ér, mint egy útlevél: elveszik, mindenki boldog, te meg megúszod az alsógatyaszintű motozást. Reggelre hó esik Budapesten, a csapból iható víz folyik, és ettől még a langyos zuhany is ünnep. A mai terv egyszerűnek tűnik: Balatonfüred,…
Tenger előtt, felett, bennem
Van az a fajta nap, amikor egy átszállásból váratlan ajándék lesz. Nizza partján még egyszer megszólít a tenger, mielőtt az ember visszaérkezik a hétköznapokba. Egyetlen napba sűrűsödik bele búcsú, szépség, utazás és valami nehezen elengedhető belső hullámzás.
Musée Masséna Nizzában: történelem, harmónia és városi esszencia
A Musée Masséna nemcsak egy szép palota az Angol sétányon, hanem sűrítve mutatja meg Nizza egész lelkületét is. Ebben a másfél órás látogatásban egyszerre van jelen a város történelme, eleganciája és aprólékosan felépített harmóniája. Egy hely, ahol az ember nemcsak…
Nizzát így is úgy is
Nizzát nem csak kipihenten és gondtalanul lehet szeretni, hanem megfázva, kialvatlanul és negyven euróval szegényebben is. Ez a nap egyszerre volt kaotikus, fárasztó és valahogy mégis felemelő. A Riviéra ugyanis néha akkor mutatja meg magát a legigazabban, amikor éppen minden…
Itthon a kék székek között
Monaco fényei felvillannak a gép ablakából, és már érzem is: megérkeztem. Nizza nem a lakcímem, mégis itt a legkönnyebb kimondani, hogy „itthon vagyok”. A tenger fehér zaja, egy bagett, és a híres kék székek: ennél őszintébb díszlet nem is kell.
Hurghadától Nizzáig: iránytaxi, méretkeret, Menton
A reggel hatos aktivitás már eleve vesztett ügy volt, de a nap így is beindult: iránytaxik, kerülők és egy „majdnem reptérig” fuvar. A terminálnál jött a méretkeretes valóság, a levegőben pedig Casanova tartotta bennem a lelket. Aztán az ablakban felrajzolódott…
Ők is jónak születtek
Az utolsó napra valahogy kisimul minden: az idegesség átfordul megértésbe, sőt, egyfajta játékos elfogadásba. A túlárazás, a taxisok, a homok – mind ugyanannak a gömbnek a részei. És a végén ott marad egy fontos mondat: ők is jónak születtek.
Utolsó körök
Az utolsó napokban minden érzés felerősödik: izgatottság, düh, szomorúság – és a vágy, hogy még egyszer mindent magunkba szívjunk. A készülődés Nizza, Budapest és Montenegró felé már fejben el is kezdődött. Közben az internet-diéta és a halál gondolata is bekopog.
