Tizenkét óra munka, tizenöt perc élet
Van olyan nap, amikor a legszebb környezet sem tudja feledtetni a kimerültséget. Tizenkét óra munka után mindössze tizenöt percet tudok felidézni, amikor igazán jó volt.
les-Baux-de-Provence, 2026.08.03. hétfő
Hogy vagyok?
Kimerülten. Két részletben lenyomtam tizenkét órát a munkában. Egyik napról a másikra élek – de így minek is? Így csak létezem. Vagy még azt sem.
Konklúzió?
Csak magamnak bizonyítok! A saját jóllétemért elsősorban én vagyok felelős.
Mindenki gondoskodjon a saját jóllétéről és mentális egészségéről. Ha egyedül nem megy, kérjen segítséget.
Mi volt a jó a mai napban?
Az a tizenöt perc délutáni bringázás.
Mi volt a rossz a mai napban?
Az egész. A bunkó kolléga gáncsoskodása. Az esti műszak a százötven vendéggel. Ez sok volt nekem.
Miért vagyok hálás?
A környezetért! Ez egy nagyon szép vidék.
Tanulság?
Hallgass inkább a józan eszedre!
