Szüleim jegyet váltottak részemre, És felszálltam arra vasúti járműre Amely komótosan, de annál biztosabban Baktatott előre a végtelen időben.
Ahogy valaki jegyet váltott számomra, Ugyanúgy én is kifizetem a díjat. És egy idő múlva már köszöntenem kell Az újszülötten érkező útitársat.
Egy szerelvényen vannak felszállók De ugyanúgy akadnak leszállók, Akiknek csak emléke él tovább. Ó te gyönyörűséges életvonat Miért vagy oly mézes – mázosan szép…?
Ezen a vonaton csak kettő a biztos, Első: “Végállomás, tessék mindenkinek leszállni!” Ezt sohasem fogjuk hallani. A másik: sose tudhatjuk melyik az a vasúti állomás, ahol majd Nekünk is le kell szállnunk.
Kelt a sármelléki általános iskola hetedik osztályában, 1998. április 14-én.
