Winter Home and Spring Dreams
Egy harminc négyzetméteres garzonlakás, ami egyszerre praktikus és meghitt, hamar otthonossá válhat. Az apróbb problémák ellenére már most érzem, hogy ez a hely több lehet egy átmeneti szállásnál. De vajon megéri a hosszabb távú tervezés?
Már javában zajlik a folyamat: megkapom a karbantartó korábbi apartmanját a télre. Nagyon örülök ennek, de jó lenne tavasszal is maradni ebben a szobában. Ez egy körülbelül harminc négyzetméteres kis garzonlakás, nagy nappalival, konyhasarokkal, hálószobával, fürdővel, mosógéppel, a hotel személyzeti részlegén.
A lakás érdekessége, hogy egyfajta „humanoid biztonsági rendszerrel” van felszerelve. A szomszéd épület emeletéről ugyanis egy kedves, de meglehetősen kíváncsi öregasszony, a tulajdonos, figyeli a történéseket. Engem ez nem zavar; nincs semmi titkolnivalóm. Valószínűleg előbb-utóbb úgyis leszokik róla, főleg, ha meglátja, hogy általában boxeralsóban teszek-veszek a lakásban. Fürdés után is gyakran egy szál törölközőben, néha még anélkül is mozgok a lakásban. Szeretem a természetes fényt, nem nekem érdekem behúzni a függönyöket.
A függönyök viszont komoly kérdést vetnek fel: a mostaniak csak árnyékolók, nem sötétítenek rendesen. Szeretnék vastagabbakat venni, amelyek nemcsak a sötétítésben, hanem a hőszigetelésben is segítenének. Viszont az ilyen függönyök elég drágák. Ha biztos lehetnék benne, hogy legalább egy évet itt tölthetek, mindenképp megérné beruházni rájuk.
A konyhát is magamnak rendezem be. Kaptam ugyan pár eszközt, de ezeket majd visszaviszem. Nem szeretném használni az étterem konyháját – jobb a békesség, ha mindent magamnak veszek meg.
Csütörtök reggel már a piacon is jártam, így a hűtő sem üres többé. Szombaton tervezek még egy bevásárló kört, ezúttal a városi piacon. Így lassan minden a helyére kerül.
Les Baux, 2024.11.07., csütörtök
