Francois-Henri Désérable: Én uram és legyőzőm

Mi történik, amikor egy költő a szerelem kínját krimivé, a bűnt pedig lírává formálja? Ez a könyv egyszerre szenvedélyes, ironikus és fájdalmasan emberi, miközben a szerelem és a veszteség legszélsőségesebb arcait mutatja meg. Verses könyv, bűnügyi történet, irodalmi játék – és mindez együtt meglepően jól működik.

---

Verses krimi szerelemről és veszteségről

A húsvét vasárnapom, 2026.04.05.

Kezdem utolérni magam: végre akkor számolok be egy olvasmányról, amikor épp elértem az utolsó oldalhoz.

Helyszín?

Párizsban játszódik a könyv, a nő lakásán, művészi hotelekben, a folyóparton, a könyvtárban.
Szó esik az egyik kedvenc megyémről, Vaucluse-ről is; azok a híres, végtelen levendulás képek többnyire itt készülnek.

Cselekmény?

Ilyen volt Voltaire és Rimbaud kapcsolata is.

Valaki udvarol és szerelmeskedik, valaki szenvedéllyel ég, valaki épp a házasságát alázza; valaki dönt, valaki fegyvert ránt.
A végén a szamár egy ügyes hasonlat.

Bonyodalom?

Néha nehéz a választás a férj és a szerető között, de két kisgyerek egyszerre teszi a döntést szükségszerűvé és fájdalmassá.
Tetszett, ahogy az író nem akart mesét írni: a felszarvazó pontosan tudta, hogy ennek vége lesz, inkább előbb, mint utóbb.
Deh, olyan rohadt nehéz elfogadni a valóságot…
Amúgy, volt már, akinek sikerült úgy lezárni egy mindent megváltó szerelmet, mintha csak egy nyaralásról tért volna haza?
Hát itt épp ezt kellett volna tenni, de…

Verses krimi és szerelmi történet egyben

Hányféleképpen lehet elrabolni valakinek a szívét? És ha ezt a szerelem hevében tesszük?

Van még szó műtárgylopásról és gyilkosságokról, amiket el lehet követni pengével, antik revolverrel, de ha a helyzet úgy kívánja, akár egy alabárdot is használhatunk.

Ez verses könyv

Tele van irodalmi utalásokkal, de nem elvontan; ezeket akkor is lehet érteni, ha valaki nem járatos a francia költészetben.
Azért verses könyv, mert majdnem minden fejezetben szerepel egy vers, amit a főhős írt a kapcsolatukról.

Maga a történet úgy indul, hogy egy bírósági teremben vagyunk, ahol ez a verses füzet az egyik bizonyíték. Egy harmadik személy, egy barát, meséli el az adott vers mögött megbúvó sztorikat.

Imádom a könyv humorát is.
Mint például az elején, amikor egy bírósági szolga behozza az egyik bizonyítékot:
„Felismeri? – kérdezte a bíró.
Ha nem tévedek, mondtam, ő a fogalmazó.
A fogalmazó elmosolyodott, a bíró nem.”

Miért különleges az Én uram és legyőzőm?

Ilyen, amikor egy költő bűntényekkel vegyíti a szenvedélyes szerelmet; amit prózában mond el.
Amikor egy krimi izgalmát felülírja a szerelem tüze; mindezt egy olyan író meséli el, akinek igazán jó humora van, és a műveltségét sem hagyja kárba veszni.

Egy újabb prezentálása annak, hogy miért is szeretjük a szerelem gyötrelmeit.

Idézetek a könyvből és néhány széljegyzetem.