!!!Harmadik nap Velencében
Bienalle kertek
Beszámoló város látogatásról. Közérthetően! Nem tudományos alapokon.
Kezdés, a már jól megszokott P.l. Roma vaporetto megállóból.
Giardini megállóig hajózunk.
Kis hídon átmész, s lám, a táj, zöldre vált.A Bienalle művészeti fesztivált minden második évben rendezik.
Szóval, ha épp a páratlan számú év van akkor legyen ez egy kötelező elem.
A városban, amúgy, enni, inni, nyilvánosan leülni tilos.
Az egész városra érvényes:
Vigyünk sok pénzt!
Viszonyításképp: Egy presszókávé kb. 4 €, egy pizza 10 eurónál kezdődik.
Ha feldolgoztuk azt az érzést, hogy itt semmi sem olcsó, akkor egy tipp:
Ne egy helyen üljünk sokáig, hanem sok helyen keveset!
Ha látunk egy viszonylag, Jó ár-érték arányú étlapot,
akkor együnk valamit, majd sétáljunk egy keveset,
majd egy következő szimpatikus helyen megint pihenjünk egy keveset…
Mindig használjuk ki a vendéglátóknál elérhető mosdót!
Igyunk egy kávét,
Egy újabb helyen igyunk egy limonádét,
Pihenjünk,
majd tovább…
.
Ha körbe sétáltuk a Bienalle kertet, akkor tarsunk jobbra,
A fentebb említett kis híd előtt lesz egy másik közpark.
Én személy szerint, ennél több parkot nem is láttam az óvárosban.
Ne felejtsük a szökőkutat is megcsodálni. Ami már közvetlen a Via Garibaldi utcájára nyíló kapu előtt van.
.
Ha belegondolsz, anno azért jöttek ide csórikáim, mert menekültek. Bujkáltak a mocsár és a lagúnák között.
Ez egy nehezen megközelíthető helynek számított – a középkor végén is. A csónakok könnyen megfeneklettek.
OK. Nyilván azok bujkáltak, akiknek volt mit félteni..
Meseszép, dúsgazdag város (államot) építettek itt fel – Cölöpökre, szigetekre, lagúnákra.
Hihetetlen gazdag, mind a mai napig.
A hely, ahol a templomot kívülről is arannyal burkolják…
Ott, valamelyik bárban tuti, épp énekelnek…
Innen már csak 15 perc séta a San Marco. Csodás ez a part szakasz, ne hagyd ki.
Már majdnem a San Marco – Zacaria állomásnál; A Ponte de la Pietá hídon, a rózsaszínű szállodánál,Ű
van egy harmonikás fickó.
Ha épp játszik, ne sajnáljunk neki borravalót adni – amíg megpihenünk a köveken.
Minden nap késő délután érkezik és pontban este tízkor összecsukja a horgász székét és haza indul.
Látszik rajta, hogy örömét leli abban, amit csinál. Mindig jókedvű, mindenkit üdvözöl.
Neki köszönhetően minden, elalvás előtt elmormolhattam magamban: Az élet szép!
Kezd csitulni a vízi forgalom, csak a mentős csónak villogása hoz néni változatosságot.
