Vajon el tud avulni az idő múlásával egy gyönyörű regény? Mely, számomra egyszerre volt régimódi és lenyűgöző: a stílusa, a tájai és az érzelmi világa ma is hatni tudnak. Nem könnyű olvasmány, de annak, aki szereti a szépen megírt, szenvedélyes történeteket, még ma is tud adni valamit.

---

Kérdés:
válhat-e egy gyönyörű regény idő után elavulttá?

Ma már kissé túlnyújtott. Egy ilyen művet szerintem manapság vagy két kötetre bontanának; mondjuk az első, főként külföldi részre, és a magyarországi részre; vagy pedig még bővebbre írnák, és csinálnának belőle egy minisorozatot, amit el lehet adni a filmeseknek. Mert az írás gyönyörű, a gondolatok nemesek. A történések lendületesek.

Cselekmény?

Hú, ezt nem könnyű egy mondatban megtenni, mert néha kissé szerteágazó, de jól állt neki a maga korában. Ha jól tudom, a tizenkilencedik században íródott a könyv.
A lényeg:
Nemes emberünk egy igazi bonviván alkat. És ezzel nagyon visszafogottan fogalmaztam meg, hogy nem éppen a lojalitás mintaképe.
Egyszerre több nőnek udvarol, de néha váltogatja őket.
Annyit talán lehet a védelmében mondani, hogy nem a trófeaszerzésért csinálja, hanem ő egy szenvedélyes férfi.

Olaszországban – merthogy egy nagy utazó a főhősünk – megismerkedik Elizával. Eliza magyar származású. Elizát feleségül veszi, letelepednek Magyarországon. Eliza a hűség és a jóság mintaképe.

Nem úgy, mint a szomszéd birtok özvegy úrnője; na, ő a femme fatale alkat. Ő az a szenvedélyes, izgalmas nő, akit egy ilyen csapodár pasi mellett el lehet képzelni.

Nem is értettem, hogy ha az első pillanattól ebbe a nőbe volt szerelmes, akkor miért Lizát vette el.

Egy kicsit a saját múltamból is kiindulva… Talán az élet ilyen, mint ez a könyv. Egy kalandor lelkületű pasi hosszú távon mindig azt a partnert választja, aki az állandóságot adja neki, aki mellett megnyugodhat a lelke. Igen, mert az ilyen emberek lelke általában zaklatott.

Bonyodalom?

Ezt két dolog adja.
Az egyik a pénz.
Egy igazi kalandorhoz illően minden pénzét elveri, ami csak van nála. Amikor megállapodik Liza mellett, akkor már régen nem a saját pénzét költi.

Másrészt a femme fatale nő. (Sajnos elfelejtettem a nevét, két hónapja olvastam e könyvet.)

Szóval az eleddig szeretői pozícióban lévő nő lelke megnyugszik; már nem a pénz, az utazás, a flört motiválja; egyszerűen, csak családot akar.
Innentől már nem kérdés, hogy nem Liza volt a jó választás.

Attól, hogy nem ez volt a célja, Liza lelkével csak szórakozott, vele csak a saját lelki sebeit takargatta.

Tehát a pénzügyeket egyre bonyolultabb menedzselni, és rájött, hogy valójában kibe is szerelmes.
Ha folytatom a mesélést, akkor lelövöm a könyv végét.

Miért olvastam?

Ezt is egy riportban hallottam, egy olyan író ajánlotta, akinek nagyon nem a romantika a területe. És én szeretek nagyon szép romantikus sorokat olvasni, ebben pedig ilyenből volt bőven.

Milyen érzéseket hagyott maga után?

Egyrészt, ha nem bringázás közben hallgatom, akkor lehet, félúton leteszem a régimódisága miatt. Így viszont jól éreztem magam, tök jó volt magam elé képzelni azt a sok tájat, ahol játszódik.

Kinek ajánlom?

Hát ez nehéz kérdés, mert meg kell azzal birkózni, hogy ma már nem így beszélünk, nem így udvarlunk.

Azoknak ajánlom, akik a romantikus könyvek világában azt hiszik, hogy már mindent láttak.

Péntek, 2026.03.27.

Idézetek a könyvből Férj és nő

és néhény hozzájuk fűzött megjegyzésem

*****
mert tudta, hogy minden ügynek legtöbbet a túlbuzgó barátok ártanak.
*****
mindenik vásott, verekedő és oly lármás, hogy a folyosónak – mely Albert szobái előtt nyúlt végig – boltívei az örökös panaszt és kiabálást visszhangozni nem győzték.
*****
eszméket a hatásról, melyet egy köntös színe az arcra, az arc a szívre tesz.
*****
– De kedvesem, mért engeded Adélt ennyi szeszélyhez szokni? – szóla félig tréfáson, félig komolyan egy szigorúbb anya, ki leányát szüntelen amiatt leckézte, hogy nem tud érezni, örvendeni, s maholnap “kékharisnyává” válik, míg ellenben Adél, kit olvasottságaért is dicsérnek, ezer aprósághoz ragaszkodni, mindenben részt venni, minden iránt érdekeltetni tudja magát.
– Kegyetlenségnek hinném Adél ártatlan tréfáit megzavarni – válaszolta a grófné. – Különben is: lehet-e boldogabb a lány, mint mikor a világba viszik, s már többé nem szabad őt gyermeknek tartani?…
*****
S nem boldog-e azon életkor, melyben ereklyénk egy virág s édenkertünk visszaemlékezés egy körtáncra vagy francia négyesre?
*****
Nagy volt tehát elégületlensége, midőn Strahlenheimék távollétét hallá.
*****
Pestre jövetelével tehát elhatározá a költöző madarakkal barangolni be földet és tengert, s más-más égövek alatt keresni világösmeretet, szórakozást és feledést…
Szórakozást és feledést: különösen e két vágyat szőtte minden tárgyhoz, mely a Bécsbe induló gőzhajón szemébe tűnt.
Szórakozás és feledés végett fogyasztotta a berlininél is gyöngébb teát, az avas olajú szardínokkal s a Hortobágyon pácolt westfáli sonkával együtt; feledés és szórakozás végett egy pohár rajnait ürített ki; szórakozás és feledés végett festvényi redőkbe vonta derekán és nyakán a birminghami sált, mely azonkívül, hogy regényes tournure-t44 adott egész alakjának, gyomrát és mellét a reggeli híves fuvalmak ellen célszerűleg védte; szórakozás és feledésért tekintett a csinos nőkalapok alá, s beszéle egy kék szemű hölgyecskének a visegrádi várról, melynek romjai előtt hajóztak el, annyi érdekes mesét, regét, hagyományt és történetet, hogy utoljára minden kecses nő hallgatójává vált, s körös-körül kezdették suttogni nevét, melyet a nagy megyeszónok valamelyik fiatal bámulója fedezett fel; szórakozás és feledés kedveért vonult Albert, miután egyénisége iránt kétségtelen érdeket költött, a hajóterembe, s ott egy díván szögletére plasztikai kellemmel borulván, komoly olvasmányokkal tölté az egész délelőttet, talán nem is gondolva a veszélyes hatásra, melyet az érzékibb nőknél kitűnően szép termete, az érzelgősöknél pedig ábrándos tekintete és eszmeködös homlokának borongásai gerjesztettek; szórakozás és feledés kedveért ült késő estve a kártyához, s mert a szerencse oldala mellett volt, látható elégületlenséggel gyúrta a bankjegyeket pénztárcájába; végre másnap délelőtt a gőzös Bécsben kötvén ki, Albert szórakozás és feledésért szállott a Főherceg Károly-ba, fagylaltozott Dehnenél, vetett virágfüzért Unger Karolina lába elé, nevetett Scholz bohózatain, andalgott Daum elysiumában,45 s a józsefvárosi színházból egy kardalnoknénak olykor magyar népdalokat tanított be, egy csinos kis budoár vonzó félhomályában, hol a válogatott bútorzat, a szép képek, szövetek, hímzett művek, virágvázák és ezüst pipereasztal igen kedvező véleményt gerjesztettek benne udvari tanácsos Pickerle úrnak művészi érzékéről, kit, bár látni sohasem volt szerencsés, minden tekintetben jóízlésű férfiúnak tartott.
—
Szórakozás és feledés.
Bírom ezeket az ismétléseket.
*****
színház üres padjai közt kívánt találkozni az őt gondosan kerülő feledéssel,
*****
láthassa a bajnokot, ki egy alélt némbertől kívánt diadal-emlékeket zsarolni, és a szenvedő ajkakról kéjt s érzéki bódulást szívott.
*****
A sűrű cseppek egybefolytak, hosszú zsinórrá váltak, nedveikkel beboríták a nőt, s árként omlottak reszkető, vonagló és görcsökben összevont teteméről a födélzetre.
*****
Gerincén borzadály nyargal át.
—
azaz, fázott.
*****
Ah, egy elszalasztott percet az örökkévalóság sem hoz többé vissza!
*****
Igen, e nép bírt nagyot teremteni, s kizsákmányolván az egész világot, nem zárta föld alá a nyert kincseket.
—
Épp Rómában jár
*****
A hárfa regényes érzelmeket költ, keblemet a középidő bájképeihez csalja
*****
s ilyenkor szeretnék kizarándokolni a jelenből ama költői századokba, hol az érzés erősebb, az értelem gyöngébb volt, és nem száríttaték ki a szív önző agyvelőnknek kedveért.
*****
A szobrok és oltárképek közöl egyetlenegy sincsen a becsszomj műveinek szentelve, hanem az erkölcs csillogásának.
—
Igaza van. Én nem akarnék abban a világban élni, ahol (betyár) becsület van, erkölcsök nélkül.
És az illemről se feledkezzünk meg…
*****
Az Üdvözítő tanai szerint átalakult világnézetet semmi inkább nem fejezi ki, mint a szentesítés, mely a királypalástot és szolgaruhát nem tekinté előny vagy hátratétel címének, s a külfénytől a tiszteltetés, a dicsőségtől az érdem eszméjét különválasztotta.
Róma, nov. 6-án
—
Mondta ezt, a XIX. század végén.
****
Poliodora a templomokban a világításokat kereste, honnan legbiztosabban lehetett néptömbeket és művészeti tárgyakat bírálni; Liza örömest mulatott az árnyas ívek és borongó oltárok előtt, hol gondolatait összeszedhette, s a közfigyelmet kikerülé.
—
Liza szimpatikus nekem
*****
Eliz az igénytelen lelkület mintaképe.
Ha virággá válnék, akkor nem lenne rózsabokor, de annak töve mellett egy kis ibolya, melyet az, ki a rózsa után nyúl, talán észrevétlenül eltapodni fog; ha madár lenne, nem hozna megjelenésével a vidékre egész tavaszt, de nem is repülne a tél közelgésekor, mint a fecske önző előrelátással, el; ha épületté bűvöltetnék, gazdag vár helyett, mely széles láthatáron uralkodik, mezei lak volna zöld repkénnyel ablakain, szerény kényelemmel szobáiban; ha álom lenne, nem vegyítne képei közé iszonyt és bódító gyönyört, mennyországot és kísérteteket, – szemeid benne csak a valónak, melyet ébren sokszor láttál, legérdekesebb alakjait találnák fel; ha pedig boldogsággá válnék, a jövő percben már lemondana magas címéről, s egyszerűen csak megelégedésnek hívatná magát.
****
Ki nem volt Olaszországban, alig érti, mi a szín? S a déli tájak világításait élesnek és természetelleninek fogja képzelni.
*****
A táj tündérvilágításban úszott. Hegy és róna piruló arccal mosolygott, mint a szerelem első tüzében az ifjú nő.
*****
Ah, a szép Adél!” – súgtak a holtak fészkelődve és képrámáik közé sietve.

Zsigmond Kemény – Husband and Wife

Can a beautiful novel become outdated with time? For me, Husband and Wife by Zsigmond Kemény felt both old-fashioned and captivating at once: its style, landscapes, and emotional depth can still leave a mark today. It is not an easy read, but for those who love beautifully written, passionate stories, it still has something to offer.