Le Caire
Hajnali indulás után egy sűrű és lenyűgöző napot töltöttem Kairóban, a Tahrír tértől az Egyiptomi Múzeum kincseiig. Az ókori műtárgyak között barangolva szinte éreztem az idő múlását, és rájöttem, hogy ide még vissza kell térnem, mert egy nap nem elég minden csodát felfedezni. A kontrasztok városa egyszerre nyűgözött le és gondolkodtatott el az emberi történelem hatalmas ívén.
01:52
Minél tovább hallgatom őket, annál inkább kezdek értelmet látni a beszédükben. Már nem csak egy H betűs halandzsa az egész.
A helyieknek még tegnap este van, míg én pár óra alvás után már a kairói túrára igyekszem.
01:55
Kakasszó hajnali kettőkor – és mégis melyik háznak a teraszáról szól?
03:08
Tizenegy busz tart Hurghadából Kairóba, plusz a kisbuszok. Ez minimum ötszáz ember.
Egy pillanatig azt hittem, egy rendőr autó vezeti a konvojt.
06:00
Napkelte a rohanó autópálya mellett. Most nézem, hogy szó szerint
keresztül vágunk a sivatagon;
sok olyan szakasz van, ahol két oldalt ház magasságú homokfalak húzódnak.
Itt is, akár a városi utaknál, megvan a (számomra) indokolatlanul széles elválasztó sáv, két oldalán betontömbökkel; csak feltételezem, hogy azok is a szálló homokot fogják fel.
07:45
Jó reggelt mindenkinek!
Egész jót aludtam egy szinte függőleges pozícióban; nem annyira kényelmetlen a busz, inkább szűkös. A jobb hátsó sarokba vagyok bepréselődve, konstans hozzám dörgölőzik egy fiatal srác karja, neki sincs hova odébb mennie. Tele a busz.
07:48
Kairó elővárosában járunk, nem tudom, mióta, vagy hogy pontosabban merre vagyunk; végtére is, elég, ha a sofőr képben van.
07:50
Kissé zsúfoltnak tűnik ez a környék is.
Az, hogy egy utca aszfaltozott, nem minden esetben evidens.
08:03
Ez már a Tahrír tér, hírhedt tüntetéshullámok helyszíne. Ez olyan nekik, mint nekünk a Hősök tere.
08:06
Aham, ezek szerint az Egyiptomi (Nemzeti) Múzeum a Tahrír téren van.
08:26
Kilencen vagyunk a buszon, akiknek nem felel meg az orosz nyelv; kaptunk egy különc idegenvezetőt (aki angolul és németül is beszél), meg a szerbiai csapatnak azt a felét, aki az oroszt nem érti,
vagy nem akarja érteni.
Picit sokat beszél ez az ötvenes fickó – persze, hisz ez a dolga –, meséli a múzeum keletkezésének történetét. Tök jó, hogy büszke rá, de nem bánnám, ha az épületben őrzött kincsekre lenne büszke.
Naivitás azt gondolni, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit minden egyes tárgy és épület keletkezéstörténete érdekel.
08:30
Már most látom, hogy ebbe a városba még vissza kell jönnöm – meg a héten kihagyott Luxorba is.
Azt gyanítom, hogy a legtöbb utastá rsamnak bőven megfelel, ha egyszerűen végig rohannak velük a termeken, és lássuk be, a mai napba ennél több nem fér bele.
08:33
Hatalmas előcsarnokba érkezünk. Az idegenvezető még mindig a múzeum keletkezését magyarázza, engem meg az érdekel, hogy azok a hatalmas kős zobrok ugyanazok-e, mint amiket a Múmia című filmben láttam.
08:37
Én, mint az írásos kommunikáció nagy rajongója, szeretném minden egyes műtárgy minden egyes hieroglifáját részletesen elemezni; de azt hiszem, ez lehetetlen azok számára, akik nem felkent papjai Ré napistennek; ugyanis ez a csarnok olyan zsúfolt, mint Kairó utcái általában.
Elég sok az anyag; igyekszem mindenre legalább egy futó pillantást vetni.
Teljesen érthető, miért kell átvinni – idővel – a kiállítási anyag felét az új, piramisok melletti múzeumba, utána is marad itt még elég cucc.
08:42
Az ókoriak nem nagyon szerették a csupasz felületeket.
Talán csak a szobor fején nincsenek hieroglifák.
Ez akkor válik elképesztővé, ha megpróbálom elképzelni, hogyan csinálták, és mennyi időbe tellett.
Egy madár (karcolat) a szobor mellkasán; biztosan van rá magyarázat valahol.
08:43
Szerintem ez a szobor vigyorog! Jól áll neki. 🙂
08:45
Ó, te jó ég, a főcsarnok nagyobb, mint egy bazilika.
08:46
Itt egy fekete piramis alakú kő, amit mindenképpen meg kell érinteni. Miféle szerencséről beszél az emberünk?
08:47
Aki ezt a szobrot alkotta, az biztosan sokat
tanulmányozta az emberi arcokat;
mindazonáltal a realizmusnak nem volt híve. Jó sok olyan szobor van, aminek az arcán érzelmeket vélek felfedezni.
Ezeket a csúcsos fejformákat vajon mindig viselték, vagy csak a szobrász kedvéért vették fel?
08:49
A fekete kőbe vésett hieroglifákat lehet a legkönnyebben olvasni; persze biztosan nem ez volt a legolcsóbb, legkönnyebben kitermelhető kőzet.
08:53
Az idegenvezető is épp azt magyarázza, hogy a halottakat ábrázoló testtartásnál igen jellemző a keresztbe tett kéz.
08:59
Az általános iskolai rajztanárunk egyszer a poén kedvéért megkért, álljunk modellt egy egyiptomi képhez; azóta az ilyen rajzok mindig megmosolyogtatnak: láb oldalnézetből, comb elölnézetből, mellkas elölnézetből, kezek oldalnézetből, kézfejek felülnézetből, nyak oldalnézetből; fej oldalnézetből. A lényeg,
minden egyes testrészt a legtöbbet elbeszélő nézetből ábrázolták.
Az ötödikes könyv lapjait lesve bele sem gondoltam, hogy ezek az alkotások tényleg léteznek valahol.
Még egy hete sem gondoltam volna, hogy én Kairóba fogok utazni.
09:06
Itt egy rendesen mumifikált kutya egy hozzá illő szarkofágban. Miért?
09:08
Szerintem vagy száz szarkofág is lehet csak ebben a teremben; ezek már festettek, és talán fából készültek.
Csak nekem tűnik úgy, mintha egyik-másik mosolyogna? Vagy talán megint magamból indulok ki?
09:09
Nem az a durva, hogy tele van festve aprólékos mintákkal, hanem hogy ezek mind a mai napig olvashatóak – annak, aki érti ezt a nyelvet.
09:17
Lábujjközös papucsok, szandálok, melyekbe akár ma is bele lehetne lépni; némelyik fából készült talppal.
Manapság hány ezer évig tart ki egy cipő?
09:20
A nagy csarnok fő látványossága a két hatalmas, talán fáraóról és feleségéről készült szobor; tényleg hatalmas, két emelet magas.
Engem meg az érdekel, hogyan hozták be?
Engem az apró részletek jobban lekötnek; mint az előző hölgy szarkofágja, ami talán fából készült, és nagyon szépen ki voltak dolgozva az arcvonások; a teste többi részét kisebb-nagyobb hieroglifákkal festették tele. Na, azt az akkori eszközökkel
mennyi ideig tartott elkészíteni?
09:21
Lenyűgöznek ezek a papirusztekercsek; ha nem tudnám, melyik korban járunk, azt mondanám, sem az íráskép, sem a használt anyag nem több pár száz évesnél.
09:22
Hopsz, itt egy szarkofág, amiben még benne fekszik a „páciens.” Ügyesek voltak a kurátorok, a szarkofág alsó részét, benne az emberrel, egy üveg dobozba helyezték, melynek a teteje másfél méter magasan van, így látni az egészet kívülről és belülről is.
Egy alvó nőnek nézem. Fekete a bőre; nem tudom, hogy idővel feketedett el, vagy így született; és igen, olyan, mintha bőre lenne, még néhány ezer év után is. Vajon milyen kézkrémet használt?
Nagyon szép ez a madár a szarkofágján.
Vajon számított rá ez a nő, akit életében annyira tiszteltek, hogy ilyen különös gonddal balzsamoztak, hogy holta után egyszerű turista látványosság lesz belőle?
09:30
Itt egy újabb szobor, szerintem fából. Neki is fekete a teste, a ruhája, és a fején arany dísz ragyog.
09:32
Most jön a nagy szenzációnak számító Tutanhamon-terem.
Ott tilos fotózni, és a hatalmas érdeklődés miatt lassan, libasorban kell haladni egy irányba.
Ez a halotti maszk tényleg nemesfémekbőll van.
Vékony, többnyire aranylemezekkel vannak borítva; olyan, mintha egy nagyon ügyes művész az egészet végiggravírozta volna.
A teremben konkrétan sötét van, csak az ereklyék kaptak világítást, így még szembetűnőbb a végtelen mennyiségű arany ragyogása.
Én nem tudom, ezeket a szarkofágokat és fejdíszeket hol találták, de annyira épek, élénkek a színek, mintha a művész most tette volna le a szerszámát.
09:35
Itt, ebben a teremben akkora a vagyon, ami felbecsülhetetlen.
Szólni sem tudok.
Pár utcával odébb meg a gyerekek a porban játszanak;
mi meg az év minden napján mesés gazdagságban sétálgatunk,
majd bejövünk ebbe a terembe, és egyszerűen nem tudjuk ésszel felfogni az itt látottak jelentőségét és a jelenünkre gyakorolt hatását.
Ugyanezt éreztem múlt héten is az isztambuli Topkapi palotában.
A többség ott is csak a megfelelő fényképezési szöget kereste;
nagyon ritka az a látogató, aki egy másodpercnél tovább figyel egy alkotást.
09:37
Nagyon durva ez a szarkofág; kicsit nagyobb, mint egy ember mérete. Ha ez a külső szarkofág alig nagyobb, mint én, és tudjuk, hogy több „koporsó” volt egymásba rakva, akkor mekkora lehetett a pasas valójában?
Gondolom, dögnehéz lehetett ez az egész.
Itt ez a fejdísz, gondolom, a haláluk után húzták a fejükre, mert akkora a súlya, hogy ha ráteszik az élő fejére, akkor tuti hátra bukik.
09:40
Még mindig megdöbbentenek ezek a papirusztekercsek, amik annyira frissnek tűnnek, mintha csak nemrég festették volna őket.
Ez így alaptalan, amit mondok, de nekem személy szerint az a gondolatom, hogy akik az arab kaligráfiákat kitalálták, azok merítettek ihletet az egyiptomiaktól.
09:45
Ki is értünk, sikeresen végigrohantunk egy hatalmas múzeumon. Én még maradtam volna, de ez egy csoportos vezetett – terelgetett – túra.
Egy óra alatt végighajtott minket egy Magyar Nemzeti Múzeum méretű épületen, de hát itt erre van igény (nagy általánosságban). A lényeget megmutatja, aztán haladjunk tovább.
Nem arról beszélt, amit éppen látni kell, hanem igyekezett inkább egyszerű, érdekes sztorikat bedobni. Bizonyára tudja, hogy a társaság úgysem figyel.
Adott időkerettel gazdálkodunk, és még ide is kell érni Hurghadából. Egy profibb szervezéssel és jobb előadóval biztos többet is ki lehet hozni egy ilyen napból, de egy Vörös-tengeri nyaralásnak nem elsődleges célja a kulturálódás.
Így is csak kapkodom a fejemet.
09:50
Ezen a ponton jövök rá, hogy értem az angol nyelvet; ha nem is értem pontosan, mit mond, de le tudom követni a beszélgetés fonalát. Ezennel azt már kijelenthetem, hogy én tényleg négy nyelven beszélek!
10:29
Most látom, a Nílus mellett van a múzeum és a Tahrír tér is. Ez egy akkora folyó, mint mondjuk a Duna, csak ennek kicsit piszkosabb a színe.
10:44
Gondolom, azért parkolunk le a folyó mellett, mert szinte a teljes busz elmegy az egyórás hajózásra. Én ezt most kihagyom. Egy korábbi hajós munkahelyemmel láttam már elég folyót középről nézve is, ezért most nem fizetnék újabb tíz eurót.
11:02
Eddig tíz euróval húzott le az idegenvezető valami foglalás miatt, ami nem zavar, mert az a lényeg, hogy a végösszeget száz euróra becsültem, és még bőven benne vagyunk a tervezett keretben.
12:06
Megállunk egy kávéra, toalettre és egyiptomi teára.
Az összes teát parfümértékesítők szolgálják fel; zseniális együttműködés. Kíváncsi lennék egy jutalék-táblázatra.
Kairó, 2025. január 9., csütörtök
Lecture venteuse
