Salon-de-Provence – Egy esős nap felfedezései
Salon-de-Provence sokadik látogatásra is varázslatos élményt nyújt. Bár nem egy tömegturizmus célpontja, a város egyszerű bája és történelmi hangulata minden alkalommal elragadja az embert. Egy esős hétfőn is volt mit felfedezni.
Esős napon a városnézés a legjobb program. Salon-de-Provence-ban vagyok, sokadszorra. Ennyi látogatás után már nem igazán tudok újat mondani a városról, mert olyan, mint a legtöbb provanszál város: nincs benne semmi extra, amit a tömegturizmusnak lehetne eladni, egyszerűen csak jó itt létezni. Ez egy olyan régió, amelyet a történelem viharai szinte teljesen porig romboltak.
Emiatt teljesen normális, ha a középkori városkép mellett antik római emlékekbe botlunk, amelyeket hosszúkás, kék spalettás ablakok kötnek össze. Az egyik kedvencem ebben a városban, hogy a szökőkutak fölé és még a szobrok talpa alá is virágokat ültettek. A másik, hogy itt valamiért olcsóbban és mindig találok nekem tetsző ruhákat.
Találtam egy új sört is. Az Arles-ban megkóstolt blanc mellé most az ambrée típus is felkerült a kedvenceim közé, de ebből tényleg csak egy pohárral érdemes kérni, mert egy testes nedű.
A város arról is ismert, hogy van itt egy elég komoly repülős iskola, és persze a híres, ám látogathatatlan Nostradamus múzeum. Soha nem találtam még nyitva – vagy ebédszünet van, vagy szünnap.
Viszont a nagytemplom most nyitva volt. A színes rozettaablakai gyönyörűek, és az oltárkép egészen élethűre sikerült.
Salon, 2024. október 7., hétfő.
