Jimmy Nelson

Fomo 2.0 : „Dehogy fotózok a műsor közben, nem akarok lemaradni az élményről!” (Fomo = félelem a kimaradástól.)
Jimmy Nelson egy nemzetközi hírű fotós, aki nálam, az emberekről, a természetes környe­zetükben készített fotóival vágódott be. A világ köztudatában, már jóval korábban a Tibetről és tibeti emberekről készített képkockáival került be. Közel öt éve talál­koztam először a képeivel a stockholmi fotósok házában.

Itt, ahol lakom, itt van a félfülű festők városa és más, Van Goghoz hasonlóan elvont művészek környéke ez. Szóval, semmi rendkívüli nincs abban, ha egy világhírű fotós a szobám falától három kilométerre mutatja be képeit, nem megszokott módon. A Carrieres des lumieres egy felhagyott fehér mészkőbánya. A köve­ket van ahol tíz méteres magasságban vág­ták ki. Az eredmény: tök egyenes fehér felületek, tehát projektoros film vetítésekre épp alkalmas.

Olyan mint egy három dimenziós diafilm vetítés. Minden falra, padlóra, plafonra vetí­tenek. A hatalmas, kissé labirintus szerű terek miatt extra látványosak a negyven perces, vég­telenszer ismétlődő programok. Az idei nyár témája Egyiptom és a fáraók világa – ez a napközbeni műsor. Esténként pedig speciális vetítéseket, koncerteket, vacsorákat tartanak.

Ma este Jimmy Nelson fotóiból készült tér­beli vetítés volt a soron. Amit azért épp háromszor néztem végig, mert nem volt negyedik vetítés. Nem is tudom melyik volt a kedvenc részem. Talán a szemek. Ez esetben ráközelített csak a szemekre, amit kivetítenek a ház magasságú falra.

Pusztán a szemekkel is képes érzelmeket kifelyezni. Furcsa szóhasználat ugrott be: ennek a férfinek a képei elevenek. Ezek élő emberek. Minthanem is képeket néznék, hanem ott állna előt­tem a térben a lány, a férfi. Mindegyik mennyire más és mégis mind ugyanolyan;

érző ember.

Les Baux. 20244. augusztus.28. csütörtök.