Arles-ban a rajzfesztivál harmadik körére már nemcsak a képeket néztem, hanem azt is, milyen furcsa társaságba kerülnek egymás mellé az alkotók. Fellini karakterrajzai, Piranèse precíz börtönvilága, Muzo társadalomkritikus humora és Loup építészeti abszurdjai ugyanabba az irányba mutattak: a rajz néha viccel, néha odaszúr, néha pedig csak csendben megmutatja, milyen világban élünk. A Museon Arlaten és a La Croisière termeiben járva megint az derült ki, hogy egy jó kiállítás nem feltétlenül választ ad, hanem gondolatokat hagy maga után.

Museon Arlaten

Hányadszor is járok ebben a múzeumban? Megint végigjárom az állandó kiállításokat is, ha már bejöttem ingyen. Külön kedvencem az építészete: ahogy a különböző évszázadok falait egységbe illesztik.

Federico Fellini

Ezek szerint Fellini először megrajzolta a karaktereit, majd keresett hozzájuk színészt, merthogy eredetileg karikaturista volt. Valóban mókásak a rajzai.

Piranèse

XVIII. századi alkotások. Vajon mennyi grafitot kellett faragnia? Nagyon precízek ezek a rajzok.

Enrico Castellani

Hogyan csinálta ezeket a rajzokat? Olyanok, mintha domborművek lennének. Szerintem Victor Vasarely is inspirálhatta.

Chefs-d’œuvre italiens

Idén Itália a fesztivál kiemelt vendége.

Vannak itt egész tetszetős rajzok is a XX. század első feléből. Például azt, amelyiken a házak egymáson vannak, simán kitenném a nappalimba.

---

La Croisière

Muzo

Szimpatikus ez a figura! Néha cinikus, de nagyon frappáns karikatúrákat rajzol.
„Van bennem egy bizonyos huncut szellem.”

Ezeknek a társadalomkritikus rajzoknak és ennek a fickónak már az ötödik képnél rajongója lettem.

Igen, most már emlékszem: ebben a teremben tavaly is társadalomkritikával és abszurditásokkal foglalkoztak.
Nemcsak a rajzok és fotók miatt, hanem már régóta ez a kedvenc helyem a városban.

Philippe Katerine

Ő akár Muzo párja is lehetne, ha már amúgy is egy teremben vannak.
„Az esetek felében a kép jobb, mint a hang.”

Ez a vécés poén, amit éppen nézek, azt juttatja eszembe, amikor volt egy indiai lakótársam, aki még nem ismerte az angol vécé működését. Valójában a képnek inkább „bort iszik és vizet prédikál” jellegű tartalma van.

Loup

Ez a fickó állítólag itt született Arles-ban. Ő is társadalomkritikát gyakorolt, humorral. Neki az az érdekessége, hogy az építészetből jön, és ez látszik a képein is. Kevésbé vicces, de legalább annyira elgondolkodtató.

Itt van például egy hétköznapi múzeumot ábrázoló kép, amelynek Franciaország alakja van. Eszembe jutott róla egy riport, amelyben azt mondták: Európa a világ skanzenje.

A La Croisière padlása

Nem rosszak ezek a rajzok. A három művész témája a város és az abban lakó emberek.

Nekem Helmut Nimczewski munkái tetszettek a legjobban, főleg a kontrasztok miatt. Az egyik képen például a papír egyik felén négy versenyző sportol, a másik fele pedig tele van tömve az uszoda rajongóival. Tetszett ez az ellentét: rögtön azt juttatta eszembe, hogy a területek, és a vagyon, legnagyobb részét a legszűkebb kisebbség birtokolja.

A La Croisière emeletén megint az utazós blokk lakik. Ahhoz viszont nekem már nem elég a zárásig hátralévő fél óra.

Arles, 2026. május 13., szerda