Strandon lazulós

A mai napot a spontaneitás jegyében töltöm, hiszen reggel még a Cote d’Azur felé indultam, végül Marseille-ben kötök ki. A Pradó sétányon szemezek az If vára mögött lebukó napocskával; élvezem a pillanatot és a tenger hangulatát. Az ilyen élmények emlékeztetnek arra, hogy néha a legjobb döntéseket az ösztöneinkre hallgatva hozzuk meg, még ha nem is az eredeti terv szerint alakul a nap.

---

A gondolatmenet onnan indult, hogy olyan partra szerettem volna menni, ahol nem fagyaszt meg a misztrál szél. Úgy döntöttem, hogy Marseille felé veszem az irányt, célom a riviéra volt. Délután kettőkor rájöttem, hogy a reggel hatos ébresztőből délután kétórás vonatozás lett. Így már nem volt értelme továbbmenni St. Tropez felé egy másik vonattal, úgyhogy Marseille-ben maradtam. Ez végül jó ötletnek bizonyult, mert a vad szél itt nyári szellővé szelídült.

A Borély strandot választottam, mert itt van az egyik legnagyobb hullámtörő, ami miatt mindig kellemes a környezet. Még Crau-ban vettem gyümölcsitalt, olívát, kenyeret és szalámit. Egy olyan városban, ahol mindig friss gyümölcs, minőségi húsáru és meleg kenyér kapható, ezek tökéletesen összeállítanak egy nagyszerű uzsonnát. Jah az már inger küszöb alá kùszik, hogy a tenger illata ma is káprázatos. Égkék és a napból kifolyó ezüst hullámzik vissza az úszók mögötti habokban. A köveken horgászok ültek, a laposabb szakaszon pedig strandolók napoztak, néhányan pedig bemerészkedünk a viszonylag hideg vízbe. A levegő hőmérséklete +26 fokig csökkent, és a víz sem volt melegebb, mint egy júniusi balatoni tó.

A Pradó strandon, miközben megfürdők a naplemente fényeiben belapátolok egy jó ár-értékű gnocchi tálat. Kora délután, egy hirtelen ötlettől vezérelve, foglaltam egy szállást egy diákszállón, bár a szabad ég alatt is kellemes lett volna az éjszaka. Miután leraktam a táskámat a szobában, amit három marokkóival osztottam meg, felfedeztem egy hip-hop koncertet a belvárosi téren. Bár nem vagyok ennek a stílusnak a rajongója, elismertem, hogy az énekes lány és a táncosai ügyesek voltak. Utána egy rapper fiú lépett fel, akinek biztos jó a zenéje, mert sokan hallgatták, de én öt perc után inkább lementem a rakpartra.

Egy órát ültem a köveken, figyeltem a mozdulatlan vizet és a csendes hajókat. Végül egy emeletes ágyon aludtam – mégis kényelmesebb, mint a kövek fölött lebegni.

Marseille, 2024. szeptember 15. vasárnap