Utolsó körök

Az utolsó napokban minden érzés felerősödik: izgatottság, düh, szomorúság – és a vágy, hogy még egyszer mindent magunkba szívjunk. A készülődés Nizza, Budapest és Montenegró felé már fejben el is kezdődött. Közben az internet-diéta és a halál gondolata is bekopog.

---

Hurghada, 2026.01.30. péntek.

Most már azok a napok zajlanak, amikor szépen lassan kicsekkolok. Ezek a legvegyesebb érzelmek napjai.
A feladatlistámat a következő (kettő–négy) helyszínnel kapcsolatos tételek töltik fel; ennél fogva már beleélem magam az eljövendő programokba.

Friss nizzai piacélményre vágyom.
És kiadós forró zuhanyra Budapesten.

Izgatott vagyok.

Talán emiatt van, hogy e jelen helynek felnagyítva látom minden rossz mozzanatát.

Dühös vagyok miattuk.

A pofátlan árazásuk, a hanyagságuk, az igénytelenségük miatt; és ezek nem a pénz vagy iskolázatlanság miatti hiányosságok.

Várom a végét.

Aztán, amikor realizálom, hogy mindjárt vége, akkor eszembe jut, hogy mennyi nagyszerű dologtól és érzéstől is el kell búcsúznom.

Szomorú vagyok.

Szomorúságomat azzal kompenzálom, hogy az összes nagyszerű helyet megpróbálom gyorsított tempóban még egyszer felkeresni.

Amúgy már elintéztem mindent.

Nizzában szállást nem foglaltam – minek is –, úgyis bulizni készülök.
Viszont a kórház címét felírtam, ugyanis hónapok óta halogatok egy EKG-vizsgálatot, és Nizzában ezt az állam fizeti.

Van Budapestre jegyem, szállásom.

Barátokkal megbeszéltem, hogy majd megbeszéljük az időpontot.
(Ez már kicsit olyan, mint a francia bürokrácia: megbeszéljük, hogy mikor lesz az a megbeszélés, ahol megbeszéljük a következő találkozó időpontját.)

Konkrétabb terveim nincsenek, de nálam már az is nagy szó, hogy olyan elképzeléseim vannak a közeljövőmmel kapcsolatban, amik teljesen megvalósíthatóak.

Az internet diétára fogott.

Évek óta refluxszal küzdök; vagyis inkább csak tudomásul vettem, hogy ilyenem is van. Mostanában viszont elkezdtem kérdezgetni az internetet, hogy mit tehetek önmagam érdekében.
Elsőként feldobott egy tiltólistát, amin minden olyan étel rajta volt, amit eddig élveztem.
Most ott tartunk, hogy egyezkedem – valójában önmagammal: értem, hogy káros, de néha azért egy kis chilis csoki csak belefér?

Vajon mi az ára annak, ha az ördöggel kötök kompromisszumot?

Korábban fennhangon hangoztattam, hogy nem félek a haláltól. Ez még mindig így van.
Például tegnap megkérdezte egy randiapplikáció, hogy mit csinálnék, ha csak 20 perc lenne hátra az életemből.
Hát úsznék még egyet.
Nem tudtam mi mást írni. Mindent megtettem, amit akartam.

A gond az, hogy ez valszeg nem úgy fog történni, hogy egyszer csak lekapcsolják nálam a feszültséget.
Ez a bajom a halállal, hogy megelőzi egy rémült haldoklás.

Valójában az jutott eszembe a minap, hogy ha én itt rosszul leszek, akkor a hullámat senki sem találja meg.
Rosszul lenni az nem jó dolog.

---

Final Rounds

These are the days of slowly checking out—emotionally and practically. Plans for Nice, Budapest, and Montenegro start taking over the mind. And in the middle of packing up life, the internet diet and the thought of death show up uninvited.

---

Derniers tours

Ce sont les jours où l’on “déconnecte” lentement, entre préparation et adieux. Nizza, Budapest et le Monténégro prennent déjà de la place dans la tête. Et au milieu de tout ça, une “diète internet” et la pensée de la mort s’invitent sans prévenir.

---