William Wharton: Lakóhajó a Szajnán

Ez a könyv valóban kalandos és érzékletes olvasmány. Egyszerűen jó volt belemélyedni a Szajna parti mindennapokba, és észre sem vettem, hogy fejben már rég nem ott vagyok jelen, ahol a testem. Az egymába fonódó kalandok lekötöttek, és észre sem vettem, hogy leégtem a strandon, miközben kíváncsian lapoztam a különböző családtagok sorsát. Ez a regény kellemes érzéseket keltett bennem, és felkeltette a vágyamat, hogy én is egy lakóhajót szeretnék.

Ebben a könyvben azt fogjuk végignézni, ahogy egy lerobbant bárkából egy két szintes lakóhajót barkácsolnak, közben megismerjük a lakóhajós élet nehézségeit és szépségeit. Házaspár, három gyermekkel, az anya óvónő, az apa festőművész. Az apa a főszereplő és az elbeszélő. A cím alapján nagy meglepetést nem okoz a helyszín; Párizs elővárosában, a Szajna egy holtágában zajlanak az események. Van hármas tagolása, de nincsenek meg a klasszik elemek, mint például, amikor a könyv 75. százalékánál elindul egy dráma. Inkább minden fejezetben van egy probléma, amit a fejezet végére meg kell oldani. Van tagolás: az első negyed részben megismerjük az amerikai származású család életét, körbejárjuk a megsemmisülés szélén járó hajót. Majd, fejezetről – fejezetre haladva, elkezdődik a javítás; az utolsó negyed részben pedig megismerjük és végleg megkedveljük a lakóhajón élők világát. Hogy van-e bonyodalom? Először elsüllyed a hajó; utána, majdnem elviszi az árvíz. A mű végén pedig azt ismerjük meg, hogyan változtatja meg gyökeresen az életüket a hajós lét. A dolgok elképesztő kreativitással és nem kevés külső segítséggel oldódnak meg. Talán épp ez a szép az egészben: az összefogás. „Ha nem tudod, hogyan kell valamit csinálni, akkor bármi lehetséges.” Nekem tetszik, hogy bármilyen őrültségre képesek a megoldás érdekében. Engem megmosolyogtatnak az ilyen történetek, amikor a kreativitás az elszántsággal találkozik. Mint például, amikor szőnyeget cipelnek le egy harmadik emeleti lakásból, de nem bírják levinni a lépcsőn, ezért inkább kihajítják az erkélyen. Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akiket legalább egy picit érdekel a hajózás világa, hisz a fő cselekmény, hogy felújítanak, majd kibővítenek egy lakóhajót. Persze fontos, hogy mindez Franciaországban játszódik. Kapunk nagy adag francia életérzést, mindezt egy kívülálló szemszögből, hisz egy amerikai házaspárról beszélünk. Én adnék a könyvnek négy csillagot. Azért nem ötöt, mert ez mégsem egy Nobel-díjas írás. Ez egy jó könyv, amitől nem várunk világmegváltást. Egyszerűen jó olvasni. Kalandos, helyenként humoros, érzékletes írás. A leíró részek, sehol sem túl hosszúak, mégis úgy merülök el nyakig a Szajna parti mindennapokban, hogy észre sem veszem. Észre sem veszem, hogy fejben már rég nem ott vagyok jelen, ahol a testem. Az jut eszembe, hogy ilyen olcsó repülőjegyet tán’ még sosem vettem. Én magam azért vettem meg, mert a francia kultúra és a hajózás nálam hívószó, aztán azért nem tettem le, mert teljesen leköttek az egymába fonódó kalandok, aztán észre sem vettem, hogy leégtem a strandon, miközben kíváncsian lapoztam, a különböző családtagok sorsát furkészve – a nagy javításokat követően. Persze hogy kellemes érzéseket kelt bennem a regény. Az első gondolatom, hogy én is akarok egy lakóhajót.