Elütöttem egy bokrot.

Délután megpróbáltam megjavítani a rollerem fékeit. Valamivel jobbak lettek, most már nem szorulnak, de egy picit még mindig szorosak. Szombat hajnalban valószínűleg elütöttem egy leander bokrot. Valószínűleg, mert olyan homályosan láttam, mintha be lett volna párosodva a szemüvegem. Nem is vittem szemüveget. Azt hiszem, ezt hívják alkoholgőznek. Mégis, honnan vettem a bátorságot, hogy felálljak a rollerre?! Az esti tesztút során úgy tűnt, az akkumulátor teljesítménye a felére csökkent. Tegnap délután már átlapoztam a robogó hirdetéseket. Egy havi fizetésből már jót lehet venni.

Munka után lementem sörözni. Ki akartam moz­dulni picit a friss levegőre, meg le kellett tesztelni a rollert a hétvégi események után. Egyúttal megnéztem a magyar csapat foci bajnokság szereplését – háttérzaj gyanánt. Azért, az a kapushatalmasat repült a pályán, nem csoda, ha az orvosoknak kellett összeszedni.

Furcsa jelenet volt a konyhán. Akkor kezdődött a mérkőzés, amikor még ment a munka. A séf odahozott egy telefont, hogy azon fél szemmel tudom nézni a mérkőzést. A bunkó ember kedves volt velem. Most már ciki elmondanom, hogy általában, nem érdekel a foci, csupán a közösségi esemény jellege…

Kezdjük megszokni egymást a konyhán. Nem tudom ki az őszinte, de már nem is érdekel. Viszont az minden­képp könnyebbséget jelent, hogy kezdünk alkalmazkodni egymáshoz, és ez így a hangulatnak is kedvez. Tegnap lebetegedett a szakács gyerek; tegnap majdnem ötven vendégünk volt; ez egy szokásos szombat kétszerese. Ezt a viszonylag sok embert ketten szolgálták ki. Csak érzékeltetés képpen, a tavalyi csapattal ekkora forgalomhoz az öt ember sem lett volna elég. Továbbra sem szívlelem ezt a konyhai személyzetet, nem értem a moti­vációikat, nem találom bennük a jóindulatot; de már lemondtam arról, hogy megértsem őket. Egy dolog érdekel: önmagamhoz képest a lehető legjobb munkát adni és emellett figyelni, ellesni minél több dolgot. Akinek ez nem tetszik, az majd szól!
2024. június 23. vasárnap.