A Praktikus Táskavásárlás Következménye A Fenntarthatóság

Kedveli ezt a táskát, ugye? – Nézett rám a mester, miközben kifizettem a harmincöt eurós számlát. Ki fogják cserélni a kisebbik háti táskámon a cipzárokat. Húsz euróért vettem a táskát két és fél évvel ezelőtt a Cipruson.

2024 július 09., kedd
Utólag magyarázkodom, de nem bánom a döntést; nem akartam újat venni, aminek több oka is van; egyrészt ez egy kis és praktikus táska; másrészt azt látom, hogy a kisebb kopottas táskákat egyszerűen békén hagyják, azokat ritkábban rabolják el.
Nem teljesen idevágó példa, de amióta tele raktam mindenféle színes ragasztószalaggal a rollerem, azóta békén adják, a parkolóban pont olyan pozícióban találom, ahogy hagytam. Egyébként a rollert holnap viszem szervizbe, annyira lyukas a kereke, hogy hallom, ahogy jön ki belőle a levegő.
Szóval, ha veszek egy új táskát, akkor kezdésként termékelek húsz deka szemetet régi kidobásával, amit valahol majd kezelni kell – nyilván azt sem ingyen. Majd az új szerzemény negyven vagy inkább ötven euróba kerül. Abból az ötven euróból ötven euró valószínűleg Kínában landolt volna. Az sem kizárt, hogy valahol távol-keleten rakják össze alulfizetett gyerek munkások, majd konténerekben utaztatják idáig. A ma kifizetett harmincöt euróból harmincöt euró fog itt maradni, abban a közösségben, ahol élek; munkát adtam egy elhivatott szakembernek, kapcsolatokat építettem – élőben, helyben.
Én valahogy így képzelem el a fenntarthatóságot.