Ezzel az úszómedencével csak gond van
Amióta van egy úszómedencénk és egy vízálló telefonom, mintha mindkettő azon dolgozna, hogy folyamatosan legyen min idegeskedni. Előbb a medence redőnye adta meg magát egy ártatlannak tűnő vízszint-ingadozás miatt, aztán a vízálló telefonom kezdett el rozsdásodni és nedves csatlakozóra panaszkodni. Provence-i idill helyett mostanában inkább csavarokkal, szenzorokkal és USB-C portokkal küzdök.
Les-Baux-de-Provence, 2025.10.23.
Az ember elsőre azt hiszi, milyen egyszerű: csak ásunk egy nagy lyukat, feltöltjük vízzel, aztán jó lesz. De nem. Például ha a szabad levegőn magára hagyunk egy vödör csapvizet, egy idő után megposhad, és egy picit elszíneződik; jah, és a természetes napfény csak július–augusztusban képes melegen tartani. Szóval a medencénk vizét folyamatosan mozgatni kell és fertőtleníteni. És az sem árt, ha éjszakára letakarjuk: így lassabban hűl ki, nappal kevesebbet kell dolgoznia a hőszivattyúnak.
Most éppen ezzel a letakarással gyűlt meg a gondunk. Ennek a medencének van egy redőnye. Hasonló elven működik, mint egy elektromos ablakredőny: magában a hengerben, amire feltekerjük a redőnyt, van egy motor; ez a szerkezet a víz alatt van, egy paravánfallal elválasztva a „lubickolós” résztől. A redőny lécei szivaccsal vannak töltve, tehát mint egy úszógumi, mindig felúsznak a víz tetejére. Elindítom a motort, ami elkezdi letekerni a redőnyt, csak míg az ablakon a gravitáció lefelé húzza a redőnyt, nálunk a víz felszínén elkezd úszni a túlsó fal irányába. A probléma éppen ezzel a vízfelszínnel, pontosabban a vízszint magasságával volt. A redőnyt ugye oldalról a paravánfal takarja, felülről meg egy fadeszka (amiről be lehet ugrani a vízbe). A paravánfal teteje és a deszka között van egy tízcentis rés, itt bújik ki a redőny; csakhogy míg egy ablakredőnynél a lécek biztos, hogy a nekik kijelölt résen bújnak elő, addig itt nincs a széleken egy-egy vezetősín, itt maga a vízfelszín vezeti ki a redőnyt. Szóval ha a vízfelszín magassága tíz centinél többet változik, akkor a redőny valamelyik falnak ütközik. Na és ez az, amit én vasárnap este nem vettem észre. Nem volt látványos vízszintcsökkenés, éppen csak annyi, hogy a víz pont a paravánfal tetejéig ért, így a redőny szépen felfeküdt a fal tetejére. A motor egy darabig át tudta tolni a falon, de félúton leállt, már túl nehéz volt neki a fal tetején lévő redőny. Jah, de mindeközben a motorrúdról letekerte a redőnyt.
Miután leállt a szerkezet, már láttam, hogy vízszint-probléma van; nagyjából másfél óra alatt emeltem a vízszinten. Vízszintet emelni locsolóslaggal tudok, ez pedig egy tizenegy méteres medence. Utána újra elindítottam a redőnyt, de a letekert léceket már nem tudta kifelé tolni, azt csak tovább gyűrte. Mindebből akkor én csak annyit érzékeltem, hogy leállt a motor. Akkor izgultam, utólag már tudom, hogy nem leégettem a motort az erőltetéssel, hanem bekapcsoltak a biztonsági szenzorok.
Hétfőn reggel, szakadó esőben, négy órán keresztül szereltem a redőnyt. Kiszedtem vagy húsz csavart a redőnytokból, hogy hozzáférjek, mégsem tudtam vele mit kezdeni. Ennek a kicsit több mint tizenegy méteres redőnynek olyan súlya van, hogy meg sem tudtam mozdítani. Persze, az ötvenes nők már megint jöttek ismerkedni; szakadó eső ellenére ott úszkált körülöttem az egyik a vízben. Ebédidőben feladtam, otthagytam a redőnyt. Este megint szétszedtem, de csak annyit tudtam elérni, hogy a korábban kitolt léceket feltekertem egy kupacba.
Szerdán jött ki a szerelő. Másfél óra alatt rendbe tették. A megoldás lényege pofonegyszerű: mivel ennek a redőnynek nincs oldalsó kerete, ezért a léceket oldalirányba ki lehet húzni egymásból. Ehhez két ember kellett; a két szélén megfogták, húztak egy keveset kifelé, ezzel széthúzták a léceket, szépen kihúzták oldalirányba azt a lécet is, ami korábban felfeküdt a paravánfalra. (Addigra már a vízszintet kiigazítottam.) A feleakkora redőny súlyát már szépen ki tudta tolni a motor, miközben az egyik srác fogta a szélét, és terelte, hogy jó irányba, kifelé jöjjön. Másfél óra munka után egyszerűen leléptek a szerelők. Jövő héten meg rakhatom vissza a merevítőcsavarokat; meg majd a vízszintet szabályozó automatikát is átnézem még egyszer.
A vízálló telefonom elrozsdásodik!
Mérges vagyok, hogy valamivel mindig van valami gond! Ezeknek a csavarnélküli fém–műanyag ötvözet telefonburkolatoknak egy gyenge pontja van: az USB-C port, ahol áramot vesz fel. Két hete kezdte el jelezni, hogy nedves a csatlakozó. A telefont – mint mindenki más – a zsebemben tartom. Gondolom, több dolog játszik egymás kezére: a tengerparton is nálam van, és akkor is, ha esős időben dolgozom; a szobámban meg nem tudom kiszárítani, mert itt mindig kissé párás a levegő.
Amikor nyáron beleesett a medencébe, akkor azután egy napra kitettem egy délre néző ablakpárkányra. Most ősz van, szóval kint is párás a levegő. Szombaton és vasárnap kikapcsoltam a telefont, és leraktam az asztalra. Hétfőn bevittem egy szerelőhöz, de akkor éppen működött az USB-C port. Biztos, ami biztos, utána sem dugtam kábelt a portba; vezeték nélkül töltöttem – de úgy meg elég lassú a töltés.
Ma Avignonban próbáltam ki (mert a nagyobb külső akku a megszokott kábeles módon csatlakozik – és csak az volt nálam); azonnal sípolt a telefon. Még ott helyben, Avignonban bevittem egy arab szerelőhöz, aki kipucolta a portot, kifújta levegővel, de utána sem működött. Holnap száraz idő lesz, itt hagyom megint az ablakban a telefont. Remélem a legjobbakat.
Amikor vettem a telefont, kértem rá biztosítást, de ezt ma sem találtam sehol a telefon dokumentumai között. Lehet, az ügyintéző nem teljesítette a kérésemet? Most meg jó drága, majdnem harminc euró lenne a biztosítás havonta. Hát ez szép. Mert ugye a gyári garancia minden hibára kiterjed, kivéve azokra, amik gyakran fordulnak elő – azokra lenne a biztosítás.
This Swimming Pool Is Nothing But Trouble
Ever since we got a swimming pool and I bought a waterproof phone, it feels as if both of them have conspired to give me a constant stream of things to worry about. First the pool cover jammed because of a seemingly harmless change in the water level, then my supposedly waterproof phone started corroding and complaining about a wet connector. Instead of postcard-perfect Provence, my days are currently filled with screws, sensors and misbehaving USB-C ports.
You’d think a swimming pool is simple: you just dig a big hole, fill it with water and you’re done. But no. If you leave a bucket of tap water out in the open air, it will eventually go stale and change colour a bit; oh, and natural sunlight really only keeps it warm in July and August. So the water in our pool has to be kept moving and disinfected all the time. And it also helps to cover it at night: that way it cools down more slowly and the heat pump has less work to do during the day.
Right now it’s this cover that’s giving us a headache. This pool has a shutter. It works on a similar principle to an electric roller blind: inside the cylinder that the shutter rolls onto there is a motor; the whole thing sits under water, separated from the “splashing” area by a partition wall. The slats of the shutter are filled with foam, so, like a swim ring, they always float to the surface of the water. When I start the motor, it begins to unroll the shutter; only while on a window gravity pulls the blind downwards, in our case it starts to glide across the surface of the water towards the opposite wall. The problem is exactly this water surface, or more precisely the height of the water level. The shutter is hidden from the side by the partition wall and from above by a wooden plank (the one you can jump into the water from). Between the top of the partition wall and the plank there is a ten-centimetre gap where the shutter comes out; but whereas on a window blind the slats definitely come out through the opening provided for them, here there are no guide rails at either edge – the water surface itself guides the shutter out. So if the water level changes by more than ten centimetres, the shutter runs into one wall or the other. And that is exactly what I failed to notice on Sunday evening. There was no dramatic drop in the water level, just enough for the water to reach only to the top of the partition wall, so the shutter lay neatly on top of the wall. The motor managed to push it over the wall for a while, but halfway it stopped; the part of the shutter resting on the wall had simply become too heavy. Oh, and in the meantime it had unrolled the shutter completely off the motor shaft.
Once the mechanism stopped, I could already see that the water level was the problem; it took me about an hour and a half to raise it. I can only raise the water level with a garden hose, and this is an eleven-metre pool. Then I started the shutter again, but it could no longer push the unrolled slats outwards, it just crumpled them further. At the time all I really noticed was that the motor had stopped. I was worried then; later I realised I hadn’t burnt out the motor by forcing it, the safety sensors had just kicked in.
On Monday morning, in pouring rain, I spent four hours working on the shutter. I took out some twenty screws from the shutter casing to get access, and still couldn’t do anything with it. This shutter is a little over eleven metres long and so heavy that I couldn’t even move it. And of course the fifty-something women turned up to flirt again; despite the driving rain one of them was happily swimming around me in the water. Around lunchtime I gave up and left the shutter as it was. In the evening I took it apart again, but all I managed to do was roll the previously pushed-out slats back up into a heap.
The repair guy came out on Wednesday. They had it sorted in an hour and a half. The solution itself is ridiculously simple: because this shutter has no side frame, the slats can be pulled sideways out of each other. It took two people; they grabbed it at both ends, pulled it outwards a little, which separated the slats, and then they could slide out sideways the slat that had been resting on the partition wall. (By then I had already corrected the water level.) The motor could easily push out a shutter that weighed only half as much, while one of the guys held the edge and guided it so it would come out in the right direction. After an hour and a half of work the repairmen simply walked off. Next week I’ll be the one putting the reinforcement screws back in, and I’ll go over the automatic water-level controller once more as well.
My Waterproof Phone Is Rusting!
I’m annoyed that there is always something wrong with something. These screwless metal-and-plastic alloy phone cases all have the same weak point: the USB-C port where they draw their power. Two weeks ago my phone started warning me that the connector was wet. Like everyone else, I keep my phone in my pocket. I suppose several things are working together here: I have it with me at the seaside, and I carry it while I’m working in the rain; and in my room I can’t really dry it out because the air is always a bit humid.
When it fell into the pool in the summer, I put it out on a south-facing windowsill for a day afterwards. Now it’s autumn, so the air outside is humid as well. On Saturday and Sunday I turned the phone off and left it on the table. On Monday I took it to a repair shop, but at that moment the USB-C port was working perfectly. Just in case, I didn’t plug a cable into it afterwards either; I charged it wirelessly – which is annoyingly slow.
Today in Avignon I tried it again (because my bigger power bank connects in the usual cabled way – and that was the only one I had with me); the phone started beeping immediately. Right there in Avignon I took it to an Arab repairman, who cleaned out the port and blew it out with compressed air, but it still didn’t work afterwards. Tomorrow the weather is supposed to be dry, so I’ll leave the phone on the windowsill again. I’m hoping for the best.
When I bought the phone, I asked for insurance for it, but today I couldn’t find a trace of it anywhere in the paperwork. Maybe the clerk never processed my request. Now it would be really expensive: the insurance would cost almost thirty euros a month. Great. The factory warranty covers every type of fault – except the ones that happen most often. Those are what the insurance would be for.
Les-Baux-de-Provence, 2025.10.22.
Avec cette piscine, ce n’est que des problèmes
Depuis que j’ai une piscine et un téléphone soi-disant étanche, j’ai l’impression qu’ils se sont ligués pour me créer des soucis en continu. D’abord, le volet de la piscine s’est coincé à cause d’une variation de niveau d’eau à peine visible, puis mon fameux téléphone « waterproof » a commencé à rouiller et à se plaindre d’un connecteur humide. Ces derniers temps, la carte postale provençale a laissé place aux vis, aux capteurs de sécurité et aux ports USB-C capricieux.
Au début, on croit que c’est simple : on creuse un grand trou, on le remplit d’eau et tout ira bien. Eh bien non. Si on laisse un seau d’eau du robinet à l’air libre, au bout d’un moment il tourne et se décolore un peu ; et la lumière naturelle du soleil n’arrive vraiment à le maintenir chaud qu’en juillet–août. Donc l’eau de notre piscine doit être en mouvement et désinfectée en permanence. Et ce n’est pas plus mal si on la couvre la nuit : elle se refroidit plus lentement et la pompe à chaleur a moins de travail pendant la journée.
En ce moment, c’est justement cette couverture qui nous pose problème. Cette piscine est équipée d’un volet roulant. Il fonctionne un peu comme un volet roulant électrique de fenêtre : dans le cylindre sur lequel on enroule le volet se trouve un moteur ; tout l’ensemble est sous l’eau, séparé de la partie « baignade » par une cloison. Les lames du volet sont remplies de mousse, donc comme une bouée elles remontent toujours à la surface de l’eau. Quand j’actionne le moteur, il commence à dérouler le volet ; sauf que, alors que sur une fenêtre la gravité tire le volet vers le bas, chez nous il se met à glisser à la surface de l’eau vers le mur d’en face. Le problème vient précisément de cette surface de l’eau, ou plutôt de la hauteur du niveau. Le volet est masqué latéralement par la cloison et, au-dessus, par une planche en bois (celle depuis laquelle on peut plonger). Entre le haut de la cloison et la planche il y a un espace d’une dizaine de centimètres par lequel le volet passe ; sauf que, alors que sur un volet de fenêtre les lames sortent forcément par l’ouverture prévue pour elles, ici il n’y a pas de rails de guidage sur les côtés – c’est la surface de l’eau elle-même qui guide le volet. Du coup, si le niveau de l’eau varie de plus de dix centimètres, le volet vient buter contre l’un des murs. Et c’est exactement ce que je n’ai pas vu dimanche soir. Le niveau de l’eau n’avait pas tellement baissé, juste assez pour que l’eau arrive pile au sommet de la cloison, et le volet s’est alors gentiment posé sur le dessus du mur. Le moteur a réussi à le pousser un moment, puis il s’est arrêté à mi-course : le volet posé sur le mur était devenu trop lourd. Et entre-temps, il avait déroulé tout le volet de l’axe du moteur.
Une fois le mécanisme arrêté, j’ai bien vu que le problème venait du niveau d’eau ; il m’a fallu environ une heure et demie pour le remonter. Je ne peux le faire monter qu’avec un tuyau d’arrosage, et la piscine fait onze mètres de long. Ensuite j’ai relancé le volet, mais il n’arrivait plus à repousser vers l’extérieur les lames déroulées, il ne faisait que les froisser davantage. Sur le moment, tout ce que j’ai perçu, c’est que le moteur s’était arrêté. J’étais inquiet ; avec le recul je sais que je ne l’ai pas cramé en forçant, ce sont simplement les capteurs de sécurité qui se sont déclenchés.
Lundi matin, sous des trombes d’eau, j’ai passé quatre heures à bricoler le volet. J’ai retiré une vingtaine de vis du coffre pour pouvoir y accéder, et je n’ai quand même rien pu en faire. Ce volet de un peu plus de onze mètres est tellement lourd que je n’arrivais même pas à le bouger. Et bien sûr, les quinquagénaires sont revenues faire connaissance ; malgré la pluie battante, l’une d’elles nageait autour de moi dans la piscine. À l’heure du déjeuner, j’ai abandonné et laissé le volet comme ça. Le soir, je l’ai redémonté, mais tout ce que j’ai réussi à faire, c’est d’enrouler en tas les lames qui dépassaient.
Le dépanneur est venu mercredi. Ils ont réglé ça en une heure et demie. La solution est d’une simplicité désarmante : comme ce volet n’a pas de cadre latéral, on peut tirer les lames latéralement les unes hors des autres. Il fallait être deux : ils l’ont saisi aux deux extrémités, ont tiré un peu vers l’extérieur, ce qui a séparé les lames, puis ils ont pu faire glisser sur le côté celle qui reposait sur la cloison. (Entre-temps j’avais déjà corrigé le niveau de l’eau.) Un volet deux fois plus léger, le moteur a pu le pousser sans problème, pendant que l’un des gars tenait le bord et le guidait pour qu’il parte dans la bonne direction. Après une heure et demie de travail, les techniciens sont simplement repartis. La semaine prochaine, ce sera à moi de remettre les vis de renfort et de revoir encore une fois l’automatisme de réglage du niveau d’eau.
Mon téléphone « étanche » se met à rouiller !
Ça m’énerve qu’il y ait toujours quelque chose qui cloche ! Ces coques de téléphone en alliage métal–plastique, sans une seule vis, ont toutes le même point faible : le port USB-C par lequel elles se rechargent. Il y a deux semaines, mon téléphone a commencé à me signaler que le connecteur était humide. Comme tout le monde, je garde mon téléphone dans ma poche. J’imagine que plusieurs facteurs se conjuguent : je l’ai sur moi au bord de la mer, et aussi quand je travaille sous la pluie ; et dans ma chambre je n’arrive pas à le faire sécher, car l’air y est toujours un peu humide.
Cet été, quand il est tombé dans la piscine, je l’ai mis ensuite une journée sur un rebord de fenêtre exposé plein sud. Maintenant c’est l’automne, donc l’air est humide dehors aussi. Samedi et dimanche, j’ai éteint le téléphone et je l’ai posé sur la table. Lundi je l’ai apporté chez un réparateur, mais à ce moment-là le port USB-C fonctionnait très bien. Par précaution, je n’y ai plus branché de câble ensuite ; je l’ai chargé sans fil – sauf que là, la charge est vraiment lente.
Aujourd’hui à Avignon, j’ai réessayé (parce que ma grosse batterie externe se branche de manière classique, avec un câble – et je n’avais qu’elle sur moi) ; le téléphone s’est mis à biper immédiatement. Toujours sur place, à Avignon, je l’ai apporté chez un réparateur arabe, qui a nettoyé le port et l’a soufflé à l’air comprimé, mais après ça il ne marchait toujours pas. Demain, le temps doit être sec, je vais à nouveau laisser le téléphone sur le rebord de la fenêtre. J’espère que ça suffira.
Quand j’ai acheté le téléphone, j’ai demandé une assurance, mais aujourd’hui encore je n’ai retrouvé aucun document à ce sujet dans les papiers. Peut-être que l’employé n’a jamais traité ma demande. Maintenant, ce serait hors de prix : l’assurance coûterait presque trente euros par mois. Super. Parce que bien sûr, la garantie constructeur couvre tous les défauts, sauf ceux qui se produisent le plus souvent – pour lesquels il faudrait justement l’assurance.
Les-Baux-de-Provence, 2025.10.22.
