2024. március 24. Salon de Provance.

Provancei séta | Provence walk | Promenade provençale

This town seems to be a favourite of Niki’s, where even the locals are willing to walk to the local bus stop. When I arrived at noon on a Sunday with my scooter, I discovered that it was market day. The first thing I stumbled upon was a flea market in Morganne Square, which is relatively new, only about twenty years old. I was able to purchase coffee cups for only one euro! I broke one on my way home, but it was still worth it. A little further up, due to the town being built on a hill, there is a park-like square where the food market is located with its usual vendors. I would love to sample everything. It’s amazing how broad the word paradise can be. I found about ten different vendors and I already know that each one tastes different. There are many different sizes, sugar contents, and moisture levels among them. In addition, there is a colourful selection of hot food available, ranging from Far Eastern cuisine to local dishes, mainly consisting of fresh vegetables. When I’m at the ham mountains, I take out a handkerchief and my mouth waters at the sight of the ham slices. I purchase two pastries from a retired married couple, even though I don’t need anything else. I had a chat with a few vendors, and they all seemed curious about my accent. I had a chat with a few vendors, and they all seemed curious about my accent. Their accents were quite unique; some were a bit difficult to understand, but I managed just fine.

So, I was really excited to visit the must-see attractions this afternoon, including the house of Nostradamus, the military history museum in the castle, and the great church. But no worries, I still got to walk around the castle and enjoy the panoramic view from the walls. Unfortunately, I found out that everything is closed on Sundays. Plus, the city centre is super easy to explore on foot – the longest distance is just between the railway station and the cathedral. 🙂 The uphill walk takes around thirty minutes. I love discovering small gardens in unexpected locations. The scenery is typical of Provence, which is just beautiful. I especially admire the French balconies with their long palettes, which blend seamlessly with the existing ambience of new buildings. The local limestone walls are so beautiful, and what’s even more impressive is that they are rarely plastered. The wooden window trellises are usually light blue, but in this town, they also use red, red and purple, which adds a unique touch. Although the time for mass is unknown, the churches are still worth a visit on any other day of the week. It’s fascinating to see how the castle and the church blend different architectural styles, but it’s hard to tell whether they have medieval, Romanesque or Gothic elements. If I had to choose, I would definitely opt for the fortress-like buildings of the Romanesque period. The city is absolutely beautiful and can be easily explored in just half a day. Additionally, the city boasts a fantastic flying academy and a surprisingly large movie theatre. Although there may be few must-see attractions, the atmosphere is definitely worth experiencing. I cannot pick just one attraction, but the city centre itself is a must-see, with its charming cobbled streets, beautiful frescoed walls, and trendy terraces. I was pleasantly surprised by the prices too – I had a coffee for just one euro and two delicious pastries for only two euros, which is a steal for this area!

C’était la ville préférée de Niki. Une ville où le bus local passe et où même les Nikis étaient prêts à marcher jusqu’à l’arrêt de bus pour le prendre. Je pense à eux. J’arrive à midi avec le bus et mon scooter. Le dimanche, c’est jour de marché. La première chose que je rencontre est un marché aux puces sur la place Morganne. C’est une place jeune, une vingtaine d’années. J’ai trouvé des tasses à café pour seulement un euro ! J’en ai cassé une sur le chemin du retour, ça valait quand même le coup. Un peu plus haut (parce que la ville est construite sur une colline), sur une place qui ressemble davantage à un parc, se trouve le marché alimentaire habituel avec les vendeurs habituels. J’aurais aimé goûter à tout. Aujourd’hui encore, je suis étonné de voir à quel point le mot “paradis” est large. Je peux trouver une dizaine de moitiés d’un même vendeur et je sais déjà que chaque moitié a un goût différent. Certaines sont plus sucrées, d’autres plus humides, certaines sont minuscules et d’autres énormes. Il y a aussi une sélection colorée de plats chauds, de la cuisine extrême-orientale à la cuisine locale – principalement des légumes frais. Devant les montagnes de jambon, je sors un mouchoir, mes yeux brillent – comme une tranche de jambon – et j’absorbe ma salive qui coule. Je n’ai besoin de rien. J’achète deux pâtisseries à un couple de retraités. J’engage la conversation avec plusieurs vendeurs. Chacun me demande immédiatement d’où vient mon accent. Les leurs sont très mignons : ils ont un accent très traînant, mais un accent agréable et clair ; je les comprends.

L’après-midi est consacrée aux visites incontournables : la maison de Nostradamus, le musée d’histoire militaire du château, la grande église ; mais je me rends vite compte que nous sommes dimanche et que rien n’est ouvert. Je peux me promener dans le château – une pièce est ouverte de l’intérieur. Rien que pour le panorama, cela vaut la peine de monter sur les murailles. D’ailleurs, tout le centre-ville est une véritable promenade de santé. La distance la plus longue est celle qui sépare la gare de la cathédrale. C’est une promenade de trente minutes en montée. Ce que j’aime particulièrement, c’est qu’à des endroits inattendus, je tombe parfois sur de minuscules jardins. Le paysage est le paysage provençal habituel. Pour moi, ce sont les balcons typiquement français avec leurs longues palettes. J’aime l’attention portée à l’intégration de l’ambiance existante dans les nouvelles constructions. Les murs en pierre calcaire locale sont rarement enduits, mais ils restent beaux ; les treillis en bois des fenêtres sont le plus souvent bleu clair, mais dans cette ville, on utilise aussi le rouge, le rouge et le violet. Les églises sont également fermées le dimanche (je ne sais pas à quelle heure commence la messe). Je ne peux pas dire si le château et l’église ont des éléments médiévaux, romans ou un peu gothiques. Si je devais voter, j’opterais pour les bâtiments de la période romane qui ressemblent à des forteresses. C’est une ville qui se visite en une demi-journée. C’est une belle ville. Il y a d’ailleurs une école de pilotage ici. Et un cinéma énorme pour la taille de la ville. Il y a donc peu de choses à voir dans cette ville. Ce qui vaut la peine d’être ici, c’est l’atmosphère. Je ne veux pas mettre en avant une seule attraction, mais le centre-ville lui-même, avec ses rues pavées, ses murs ornés de fresques et ses terrasses élégantes. À propos, aujourd’hui, j’ai pris un café pour un euro et j’ai payé deux euros pour deux pâtisseries. C’est un très bon prix pour la région.

Ez Nikinek volt egy kedvelt városa. Egy várod, ahova elmegy a helyi busz és még Nikiék is hajlandóak voltak miatta elsétálni a buszváróig. Rájuk gondolok. Délre érkezem a busszal és a rolleremmel. Itt a vasárnap a piacnap. Elsőnek is egy bolha piacba botlok a Morganne téren. Ez egy fiatal tér, lehet vagy húsz éves. Találtam kávés poharat egyetlen egy euróért! Az egyiket össze is törtem hazáig; így is megérte. Kissé feljebb, (Mert hogy a város egy hegyek között épült) egy parkosabb téren meg van a szokásos élel­miszer piac, a szokásos árusokkal. Legszívesebben mindent meg kostólnék. Máig elámulok azon, hogy az a szó, hogy paradicsom, mennyire tág fogalom. Vagy tíz félét találok egyetlen árusnál és én már tudom, hogy mindegyiknek más íze van. Van amiben a cukorból van több van amiben a nedvességtől, vannak picik és hatal­masak. A meleg ételekből is színes a felhozatal, a távol- keleti konyhatól kezdve a helyi -főként friss zöldséget használó konyhán keresztül minden van. A sonka hegyeknél zsebkendőt veszek elő, csillog a szemem – akár a sonka szelet és a csöpögő nyálamat itatom. Valójában semmire sincs szükségem. Két péksüteményt veszek egy nyugdíjas házas pártól. Több árussal beszédbe elegyedek. mindegyik azonnal megkérdezi, honnan származik az akcentusom. Az övék nagyon cuki: nagyon hadarnak, de szép tiszta a kiejtésük; értem őket.

A délutáni program a kötelező látnivalóké: Nostradamus háza, Várban berendezett hadtörténeti múzeum, nagytemplom; ám gyorsan rájövök vasárnap van, semmi sincs nyitva. A várat körbe tudom járni -belülről is egy terem nyitva van. Már csak a panoráma miatt is érdemes felmenni a falakra. Amúgy az egész belváros amolyan séta léptékű. A leghosszabb táv a a vasút állomás és katedrális között van. Az emelkedőt is figyelembe véve harminc perc séta az út. Ami nekem külö­nösen tetszik, hogy váratlan helyeken bukkanok néha egészen pici kertekre. A díszletek a szokásos provanszal dísz­letek. Nekem szokásosak azok a tipikus francia erkélyek mindenüt a hosszúra nyúlt palettákkal. Tetszik, hogy az új épületeknél is figyelnek arra, hogy illeszkedjenek a meglévő hangulatba. A helyi mészkövekből épült falakat ritkán vakolják, így is szépek; az ablakok fa spalettái leggyakrab­ban világoskék színűek, viszont ebben a városban használ­nak piros, vörös, bíbor szint is. A templomok is Zárva vannak vasárnap lévén. (Nem tudom a mise hánykor kezdődik). A vár és a templomról nem tudom eldönteni, hogy középkori, római kori, vagy már egy picit gótikus elemeket tartalmaz e. Ha le kell tennem a voksomat, akkor én a román kor erőd szerő építményeire szavaznék. Ez egy fél napos város. Ez egy gyönyörű város. Amúgy van itt egy repülős akadémia is. Meg egy a város méretéhez képest nagyra nőtt mozi. Szóval ebben a városban kevés a kihagyhatatlan látnivalók sora. Amiértérdemes itt lenni, az a hangulat. Nem egy -egy látványosságot szeretnék kiemelni, hanem magát a belvárost a maga a macskakövekkel kirakott utcáival, a freskókkal díszített ház falaival, a stílusosan megformált teraszokkal. Egyébként a mai napon egy euróért ittam kávét, a két péksütiért két eurót fizettem. Ezek kifejezetten jó árnak számítanak errefelé.