Bika az arénában, buli a lelátón – egy este Fontvieille-ben
Egy fiatal bika, egy fáradhatatlan műsorvezető és egy lelátónyi ember: Fontvieille-ben ennyi is elég egy fergeteges nyári estéhez. A legnagyobb ovációt mégis egy olyan jelenet váltja ki, amely biztosan nem szerepelt a programban.
Hát nem mindegy, ki van a mikrofon mögött!
Fontvieille, 2026. augusztus 20.
Maussane-ban olyan, mintha egy divatbemutatót néznék: mintha minden, a lelátón ülő hölgy a bikának akarna tetszeni, a bikaerős pasik meg a legszebb pólóikat sározzák össze az állat kergetése közben. Ott nincs különösebb szerepe a mikrofonnak; a folyamatos taps megteremti az alaphangulatot.
Itt, Fontvieille-ben viszont a DJ és a műsorvezető olyan hangulatot csinál, mint egy vb-mérkőzésen. Mindenki tapsol, énekel, a lábával dobol – én is, amikor éppen nem a padok között táncolok.
Mint ilyenkor mindig, az ügyességi játékok közepette egy fiatal, ideges bika futkározik, és kergeti a résztvevőket. Aki látványosan ugrik el előle, az jutalmat kap, és női szíveket hódít meg. Vagy férfiszíveket, mert a csajok néha nemcsak a szurkolásba szállnak be. Ez az egész inkább szól a nyári hangulat kimaxolásáról, mint magáról a bikáról.
Azért azt mondjuk ki: az a bika azért rohangál, mert felhergelik. A játékoknak nem a fájdalomokozás a céljuk, de lássuk be, ez nem teljesen állatbarát szórakozás. És ezt én, habár passzívan, de támogatom.
A bika futtatásnál az a trükk, hogy a bika fiatal, ha gond van, néhány markos legény le tudja fogni őket.
Emellett, Fontvieille-ben arra nagyon figyelnek, hogy mindig legyen elegendő profi segítő az amatőr játékosok között.
Nekem eddig ebben a faluban tetszik legjobban a hangulat, igaz, ezen kívül csak Tarasconban, Maussane-ban és Saintes-Maries-de-la-Merben láttam ilyen, taureau piscine, azaz „bika a medencében” nevű műsort.
Ezek az esték legalább annyira szólnak a közönségről is: a nézők belépőt vesznek, fogyasztanak, és szórakozni szeretnének. Ezért fontos a zene és a közönséget feltüzelő mikrofonos ember.
Az itteni műsorvezető vezeték nélküli mikroportot használ, így nincs helyhez kötve: az arénában szaladgál, odabentről instruálja az amatőr játékosokat, közben pedig tapsra biztatja a közönséget – komoly sikerrel.
Egy-egy bikának ötperces „fellépése” van, egy félidő pedig háromszor öt perc. Ehhez jön még a közönség biztatása, táncoltatása és a szünet: így lesz az egészből nagyjából kétórás műsor.
A jobb helyeken – mint itt is – akkora tisztelettel és áhítattal mutatják be a bikát – és a korábbi szerepléseit, mint egy olimpiai bajnokot.
Furcsa kettősség ez: hergelik, ami nem szép dolog, közben pedig olyan tisztelettel beszélnek róla, amilyen csak a legnagyobb sportolókat illeti meg.
Na hát, ilyet is ritkán látni!
Én konkrétan még sohasem láttam: az ötperces műsor végén a bika nem akar lejönni a homokról. Öt perc elteltével beküldik az öreg bikát is. Ő is rohangál még öt percet, műsoron kívül, de nem segít a helyzeten. Az öreg végül szépen levonul, a fiatal viszont csak áll, mintha lefagyott volna. Újabb öt perc után hat markos legény odafut hozzá, lefogja, és betereli az ólba.
Szünet nélkül érkezik a következő fiatal bika.
Mondanom sem kell: a hosszú, feszült csend után a közönség szinte felrobban.
Ennek a hat srácnak ma nem lesz hideg az ágya. 🙂
Én meg beteszem a füldugómat, mert megsüketülök a női sikolyoktól. 🙂
…

You May Also Like
Lelakatolt gondolatok
2025. June 29.
Jimmy Nelson
2024. August 28.


