Hátraarccal indul, rock and rollal zárul
Az eső ígérete elég ahhoz, hogy a strandolásból múzeumozás legyen, de a nap tartogat még néhány kellemes fordulatot. Fotókiállítások, lelkes művészek és egy fontvieille-i este után még a haldokló bringám sem tudja elrontani a kedvemet.
Fontvieille, 2026. augusztus 20.
Amikor hátraarccal indul a reggel.
A strandolást keresztülhúzza a várható eső. Egyelőre inkább megeszem a maradék paprikás krumplit. Tegnap ugyanis magyar paprikás krumplit főztem a francia személyzetnek. Az egyik srác szerint finom volt. A szakács kolléga meg gratulált, hogy végre nem instant kaját csináltam.
Szóval az új terv a múzeumozás. Ma fotókiállítások Arles-ban, holnap pedig elbuszozom Aix-en-Provence-ba.
Déli harangszóra gurulok be a városba.
Ahol akciós a sárgadinnye sonkával,
a napfény hangulat pedig ma is ingyenes a felső rakparton.
Az egykori Méjan-templom meglepetést tartogat.
Az emeleten egy számomra is érdekes kiállítást találok. Az alsó szintről viszont hiányolom a fiatalok munkáit.
Az épületben egy könyvesbolt is működik, és persze ma sem jövök ki üres kézzel. Most éppen a színezőlapokra vagyok rákattanva.
Egy kis üldögélés a fotófesztivál főépületének kényelmes kávézójában, majd egy hatalmas séta után pihenés – hol máshol, mint a folyóparton.
Az elmúlt években nem igazán figyeltem a kis magángalériák kiállításaira.
Hiba volt: tök jók!
Bírom a művészek lelkesedését.
A napot az év utolsó
taureau piscine műsorával zárom Fontvieille-ben. Most is azt érzem, amit korábban: ebben a faluban, ezzel a szervezőcsapattal a legjobb a hangulat.
A bringám már megint haldoklik, csak vánszorgok vele. Kihasználom az elvesztegetettnek tűnő időt: a két falu között teli tüdőből, jóízűen magyar rock and roll nótákat énekelek.
Imádom a napot, mely a homlokomra süt.
…

You May Also Like
Tizenkét óra munka, tizenöt perc élet
2026. August 3.
Némi személyes
2024. December 12.



