Az élet apró mozzanatai, felismerések és gondolatok, amelyek néha szíven ütnek, máskor csak csendesen elgondolkodtatnak. Vajon hogyan találjuk meg önmagunkat, és közben mit kezdjünk az időnkkel, érzéseinkkel? Íme egy rövid elmélkedés ezekről.
Többen mondják, hogy Monte Cristo grófja rossz film volt. Ezt nem vitatom. Nekem mégis tetszett, mert itt játszódik Provence-ban, és nem olvastam a könyvet. Nincs összehasonlítási alapom, és talán elfogult vagyok.
Fájó felismerés, hogy csak úgy tudok előrejutni, ha nem foglalkozom mással, csak önmagammal.
Az életemet jól jellemzi, hogy attól ijedek meg, ha az emberek kedvesek velem. Például ma a nyelviskolában kedvesek voltak hozzám. Ettől teljesen zavarba jöttem. Nem tudtam hova tenni, és mit kezdjek a helyzettel.
Milyen kegyetlen az élet: hány embert kell tönkretenni, hogy végül felfedezzük önmagunkat?
Amióta használom a mesterséges intelligenciát, nem lettem okosabb, csak kevésbé fáradt. Több szabadidőm van. Az igazi kérdés az, hogy mire használjuk ezt az időt? Offline élményekre, sorozatokra, vagy egy virtuális világ építésére?
Amióta nem titkolózom, sokkal könnyebb és egyszerűbb az életem.
