A hétköznapok apró pillanatai éjszaka is megmutatják az élet sokszínűségét: éhség, nosztalgia a szakácskönyvek iránt, tánc közbeni gyerekkacaj, vagy éppen egy furcsa találkozás lehetősége. Mindez különös harmóniában fonódik össze.
Bemegyek a boltba, és rádöbbenek, hogy éhes vagyok. 🙂
Azt hiszem, a szakácskönyveknek ma már más a szerepük. Régen Horváth Ilona nagy szakácskönyvéből minden szűz kisasszony megtanulhatta, hogyan kell a vadonatúj férjét a töltött káposztához „csatlakoztatni.”
Ma az alaprecepteket az internetről gyűjtjük össze.
Manapság akkor olvasunk szakácskönyvet, ha kíváncsiak vagyunk egy ember, egy táj, egy kor, vagy egy kultúra főzési stílusára és szokásaira.
Aki éhes, nem válogat; ha viszont nem éhes, bizonyos ételeket később is elfogyaszthat. Nos, én ezeket a pogácsákat válogatás nélkül fogom bepuszilni.
A tánctér szélén egy óvodás kislány játszik. Ez itt teljesen normális. Szívbaj nélkül kerülgeti az önfeledt közönsége.
Egy elegáns ruhát viselő nő sportcipőben van. Cipőt általában azokhoz az öltözékekhez vásárolunk, amiket a legtöbbet hordunk. Ezek alapján vajon mennyire érzi magát komfortosan ebben az elegáns ruhában?
A részeg lány két percet ad. Ennyi időm van, hogy odaforduljak hozzá, miközben rám néz.
Mégis, mire van szükségem a maradék ötven centi leküzdéséhez?
