Elmosódott képek, éles érzések

A bizonytalanság és csalódottság közepette is akadnak apró örömök, mint egy jól sikerült fotó vagy egy pontosan illesztett nádtető. Egy nap, amikor a világ nehéz, de a művészet és a kis győzelmek kapaszkodót adnak.

---

Les Baux, 2025. május 5., hétfő

Csalódottságot érzek, az egész világban.
Tényleg ilyen reménytelenné vált volna az élet?
Nem akarom elhinni; nem akarom elfogadni.

Ma a véletlenül készült fotókra vagyok büszke.
Van egy huszonöt éves Nikon fényképezőgépem, amivel most küzdök, mert nem tudok vele precízen fókuszálni.
Viszont ennek köszönhetően készültek olyan elmosódott képek, amelyek tartalmaznak egy kis művészi értéket is.
Annyira leköt, hogy ráérezzek eme régi masina működésére, hogy közben teljesen kikapcsol.

Annak, akivel ugyanez történne, mint ma velem, azt kívánnám: lépjen.
A fizetésem száz euróval csökkent, annak köszönhetően, hogy folyamatosan variálják a ledolgozandó óráimat.

Volt-e apró öröm a mai napban?
Minden napban van valami.
Például, elégedett vagyok a munkámmal – szépen felraktam a nádtető egy újabb darabját.

A holnapi múzeumlátogatás elúszott, mert megint átírták a beosztásomat.
Csütörtökön elmegyek Aix városba – azért oda, mert oda busszal lehet menni, és a hétvégén vasutassztrájk lesz.
Pénteken és szombat délután múzeumba megyek.

Mire van szükségem?
Emberekre, támogatásra.
Nem is kell talán semmi konkrétum, csak az érzés, hogy valaki elismétli, amit már tudok:
meg tudom csinálni; nem dől össze a világ, amikor kismilliomodik alkalommal is újrakezdem az életem.

Amúgy továbbra is hálás vagyok, mert a fentiek mellett is egy normális életem van.
A helyzet legalább stabil és tervezhető.

Komfortzóna?
Semmi kedvem kilépni a komfortzónámból – pedig valójában, talán erre lenne a legnagyobb szükségem.