február 15. (Könyvélménnyel)

Szülinapi vacsora és Hemingway. | Birthday dinner and Hemingway. | Dîner d’anniversaire et Hemingway.

Just finished listening to Hemingway’s ‘For Whom the Bell Tolls’ after days of working in the garden.
It’s amazing how books can make us reflect on the world around us. This one really got me thinking about the futility of war. I’ve always thought of Hemingway as an adventurous man who enjoyed fighting. However, after reading this book, I realized that it’s best not to take sides as death is a pointless loss regardless of which side you’re on. However, after reading this book, I realized that it’s best not to take sides as death is a pointless loss regardless of which side you’re on. This book has had a significant impact on me. However, after reading this book, I realized that it’s best not to take sides as death is a pointless loss regardless of which side you’re on. I’m planning on reading this book again.
Two days in a row we were told that dinner would be served at 7:00, but when we arrived, the restaurant was empty. Eventually, an elderly gentleman approached us and asked us to leave. Today was quite the adventure! We ended up dining at the nearby upscale hotel. Currently, it’s just the retired owner couple and me. I’m not sure why they’re so kind to me, as I’m unable to repay them.
The dinner party was really interesting. They purposely arrived in a Citroen instead of a Mercedes, which their elderly uncle found difficult to drive as he was used to driving an old-timer car. They wanted to keep the evening brief and declined dessert after the meal. I didn’t ask for it either, and while it was a little unusual, I felt satisfied.

Ça a été dur. Je viens de finir le livre que j’écoutais depuis des jours en faisant du jardinage. Hemingway, celui pour qui la cloche sonne.
Tout d’abord, ce qui me vient à l’esprit, c’est que la guerre est aussi dénuée de sens qu’elle en a. En ce moment, ça me touche profondément. J’ai toujours pensé que Hemingway était un homme avide d’aventure et donc aimant se battre. Cependant, après la lecture de ce livre, je vois vraiment que peu importe de quel côté on se trouve, il vaut mieux ne pas prendre parti. Vu des deux côtés, la mort est une perte absurde. En ce moment, cela me touche profondément. Je relirai ce livre.
Aujourd’hui a été une journée très intéressante. On me dit depuis deux jours que nous dînerons à sept heures du soir. Je me suis préparé, mais je regarde, personne n’est là, il fait sombre dans le restaurant. Ensuite, le vieil homme est venu me chercher. Nous avons été emmenés dans le restaurant chic de l’hôtel voisin. Nous n’étions que trois : le couple de propriétaires déjà à la retraite et moi. Je ne comprends pas pourquoi ils sont si gentils avec moi. Ils me mettent vraiment mal à l’aise car je ne sais pas comment les remercier. Le dîner était intéressant. Ils ne sont pas venus en Mercedes cette fois-ci, mais avec la petite Citroën que le vieil homme conduisait à peine. Il n’était pas habitué à cette “voiture de femme”, mais à l’ancien modèle. Ils ne voulaient pas prolonger la soirée. Ils n’ont même pas demandé de dessert à la fin du dîner. Et moi, je ne voulais pas en demander seul. C’était un peu étrange, mais je me suis bien amusé.

Hú ez durva volt.
Most fejeztem be a könyvet, melyet napok óta hallgattam a kerti munkák közben. Hemingway, akiért a harang szól.
Elsőnek, ami eszembe jut, hogy a háború úgy értelmetlen, ahogy van! Ennek most nagyon a hatása alatt vagyok. Hemingwayről mindig is azt gondoltam, hogy egy kalandvágyó és emiatt harcolni is szerető ember. Ezen a könyv után pedig az rajzolódik ki nekem, hogy igazából teljesen mindegy melyik oldalon állsz, a legjobb, ha egyik oldalon sem állsz. Mind két oldalról nézve értelmetlen veszteség a halál. Most nagyon a hatása alatt vagyok. Ezt a könyvet még egyszer elolvasom.
Ma nagyon érdekes napom volt. Két napja mondják nekem, hogy este hétkor vacsorázni fogunk. El is készültem, de nézem, sehol senki sötét van az étteremben. Majd jött az öreg, hogy menjünk. A közeli elegáns hotel éttermébe vittek. Csak mi hárman a már nyugdíjas tulajdonos házaspár és én. Nem is értem miért ilyen jók hozzám. Teljesen zavarba hoznak azáltal, hogy nem tudom meghálálni.
Érdekes volt ez a vacsora est. Direkt nem a Mercédesszel jöttek, hanem a kis Citroënnel, ami öreg bácsi alig tudott vezetni, nem ehhez a női autóhoz volt szokva, hanem az old timerhez. Nem akarták hosszúra nyújtani az estét. Még egy desszertet sem kértek a vacsora végén. Én meg egyedül nem akartam kérni. Ez így fura volt. Kissé fura volt, de azért jól éreztem magam.