Konklúzió?

Azon gondolkodom, milyen konklúziót tudok levonni az elmúlt fél évből.
Miben változtam? Miben fejlődtem? Jobb ember lettem?

Számít-e, hogy jobb lettem-e? Vagy ebben a kontextusban inkább az a lényeg, hogy milyen hatást gyakorolt rám ez a munkamentes fél év?

Sutomore, 2026. 04. 24., péntek.

Mert abban biztos vagyok, hogy az eddigi életemet nem akarom. Másikat meg még nem tudok élni. A korábbi, hoteles (vendéglátós) életemet tudom élni akármeddig. Én jó szakember vagyok.

Hogy konkrétan mit tettem azért, hogy másik életem legyen? Semmit.

Az elmúlt fél évben nyaraltam. Egyiptomban, Magyarországon, Montenegróban. És az utóbbi hetek tetszettek a legjobban. Talán azért, mert ekkorra engedtem el a társadalmi elvárásokat.

A jövőben? Magyarországot nem akarom. (Hiszek a fejlődésében, de már nem érzem magaménak.) Franciaországhoz már nem ragaszkodom. A pénzhez sem. Csak élni akarok. Egy napfényes tengerparton. Bárhol.

Az álom? Van egy lakóautóm, amivel bárhová mehetek, és vihetem magammal a munkáimat is.

Mit hozott az elmúlt fél év? Az értékrendem átértékelődött. Egy dologban nem: egyedül is jó vagyok. Nem magányos vagyok, hanem egyedülálló! Na, de mi a tanulsága az elmúlt fél évnek? Nekem is szükségem van emberekre!

Az írást szeretem. A vendéglátásban jó vagyok. Szeretek beszélni. Kíváncsi vagyok.

Nincs tervem – ez baj! Nincs vagyonom – ez nem baj.

Biztos pontok? Például a kapcsolatok. Emberek kellenek. Mindig ott, ahol épp vagyok.

Mi fog változni?
Rövid távon semmi.
Hosszú távon? Lesz terv.

U.I: A legtöbb dolog, amit fontosnak hiszünk, valójában nem fontos.