Emma Donoghue – Menedék, 2024. Jan 26.

Könyvélmény festés közben.    –   Book experience while painting.   –    Réservez une expérience en peignant.

Friday, 26 January 2026. 

I painted the railing for the third day at the request of the maintenance man and will do it again tomorrow. I hope to finish it tomorrow. Oh no, I’m going to the market in the morning as usual. 

I have an e-reader with a text reader – it’s a bit of a mess when a Google assistant reads the book in machine voice, but I paid two and a half euros for this app, and it can read any legal epub and pdf book. It’s a pleasure to paint this way. Last week I listened again to the book by Albert Barabási – László. 

And for the last few days I have been listening to a book by an Irish writer called Emma Donoghue called Shelters. Three monks leave their monastery and found a new one on a previously uninhabited island. It is set in the seventh century, when the rules of the order were quite medieval. I was fascinated by the parts where he describes how they set up a shelter, a farm, hunting and fishing on a desert island. Of course, if you put three people together, conflict is guaranteed. For me, one of the most interesting questions is: who lives their faith? Do you have to choose which way is right? Who lives their faith through atonement? Or the son who sees nature as a gift from God? Or the old man who simply gives thanks for each day? Not a Nobel Prize-winning work, but a good read. 

My religion is also Roman Catholic Christian. I’m not a practising believer, but maybe that’s not the point in this century. The point is that everyone should have some kind of faith. I don’t think it matters what you believe. As far as churches are concerned, maybe it’s not the rituals that are important, but that the rituals and customs make you feel safe. I think it would be important to have a priest available at all times. 

Here, for example, we have six churches belonging to one parish, and on the church door is the telephone number of the parish priest, the priest and the deacon. In most places, the churches do not even have regular masses, but they are always available. In any case, priests live in the same place, so they are not lonely, isolated people.

2026. január 26., vendredi

Cela fait déjà trois jours que je peins la rambarde à la demande du concierge, et demain, je ferai encore la même chose. J’espère vraiment finir demain. Ah oui, le matin, comme d’habitude, je vais au marché.

J’ai une liseuse électronique avec une fonction de lecture de texte. C’est un peu maladroit quand l’assistant Google lit le livre avec une voix artificielle, mais j’ai payé deux euros et demi pour cette application, en échange de quoi elle peut lire n’importe quel livre électronique ou PDF conforme aux droits d’auteur. J’essaie donc de profiter de la peinture. La semaine dernière, j’ai encore écouté le livre de Barabási Albert-László. Ces derniers jours, j’ai écouté le livre d’un écrivain irlandais nommé Emma Donoghue intitulé “Refuge”. Trois moines quittent le monastère et fondent un nouveau monastère sur une île jusque-là inhabitée. L’action se déroule au VIIe siècle, à une époque où les règles religieuses étaient assez médiévales. Les parties du livre qui décrivent comment ils créent un refuge, une ferme, comment ils chassent et pêchent sur une île déserte m’ont vraiment captivé. Bien sûr, dès que trois personnes se retrouvent ensemble, le conflit est inévitable. Pour moi, l’une des questions les plus intéressantes est de savoir comment chacun vit sa foi. Est-il nécessaire de choisir la manière correcte? Celui qui vit sa foi par la pénitence? Ou le garçon qui considère la nature comme un cadeau de Dieu? Ou le vieil homme qui exprime simplement sa gratitude pour chaque jour? Ce n’est pas une écriture lauréate du prix Nobel, mais c’était agréable à lire.

Ma religion est aussi le christianisme catholique romain. Je ne suis pas un croyant pratiquant, mais peut-être que ce n’est pas important dans ce siècle. L’essentiel est que chaque personne ait une sorte de foi. Je pense que ce n’est pas essentiel de savoir ce que chacun croit. En ce qui concerne les églises, ce ne sont peut-être pas tant les cérémonies qui sont importantes, mais les rituels et les coutumes qui améliorent le sentiment de sécurité de l’homme. Je pense qu’il est important qu’un pasteur soit toujours disponible. Chez nous, par exemple, une paroisse est responsable de six églises. Le numéro de téléphone du curé, du prêtre et du diacre est affiché sur la porte de l’église. Dans la plupart des endroits, ils ne célèbrent pas la messe régulièrement, mais ils sont toujours disponibles. D’ailleurs, les prêtres vivent au même endroit, ils ne sont donc pas des personnes solitaires et isolées.

2026. Január 26. Péntek.
Harmadik napja festem a karbantartó kérésére a korlátot és még holnap is ezt fogom csinálni. Remélem holnap végzek vele. Jah. nem, reggel, szokás szerint piacra megyek.
Van egy e- könyv olvasó, amiben van egy szövegfelolvasó Kicsit suta amikor egy Google asszisztens gépi hangon olvassa fel a könyvet, viszont, ezért az alkalmazá­sért két és fél eurót fizettem, cserébe bármely jogtiszta epub és pdf könyvet fel tud olvasni. Azért igy élvezet festegetni. A múlt héten ismét meghallgattam Barabási Albert – László könyvét.
Az elmúlt kép napban pedig egy Emma Donoghue nevű ír író Menedék című könyvét hallgattam. Három szerzetes elhagyja a kolostort és egy addig lakatlan szigeten új kolostort alapítanak. A hetedik században ját­szódik, amikor is a vallási szabályok hát eléggé középkoriak voltak. Engem tökre lekötöttek azok a részek, amikor azt írja le, hogy egy lakatlan szigeten hogyan alakítanak ki menedéket, farmot, hogyan vadásznak, halásznak. Persze, ha bármilyen három embert összezárnak, akkor garantálható a konfliktus. Számomra az egyik legérdekesebb kérdés, hogy ki hogyan éli meg a hitét? Szükséges -e választani, hogy melyik mód a helyes? Aki vezeklés útján éli meg a hitét? Vagy a fiú, aki Isten ajándékának tekinti a természetet? Vagy az öreg, aki egyszerűen csak hálát ad minden egyes napért? Nem egy Nóbel díjas írás, de jó volt olvasni.
Az én vallásom is Római katolikus keresztény. Nem vagyok gyakorló hívő, de talán ebben az évszázad­ban nem is ez a szempont. Hanem, hogy legyen vala­milyen hite minden embernek. Szerintem nem is lényeges, hogy ki miben hisz. A templomok kérdésében, talán nem is a szertartások a lényegesek, hanem hogy a rituálék és a szokások javítják az ember biztonság érzetét. Szerintem fontos lenne, hogy egy lelkipásztor legyen mindig elérhető.
Nálunk itt Például hat templom tartozik egy parókiához, A templom ajtón kint van plébános, a pap és a diakónus telefonszáma is. A legtöbb helyen templomban nem is miséznek rendszeresen, de mindig elérhetőek. Amúgy a papok egy helyen laknak, tehát nem magányos, elszigetelt emberek.