Leaves, Branches, and Routine Days
Egy novemberi nap, ami éppoly hétköznapi, mint amilyen megnyugtató. A kis kihívások, a rutinfeladatok és az apró örömök adnak keretet a mindennapoknak.
Egy novemberben szokásosnak számító nap. Szinte minden napra írhatnék egy hasonló bejegyzést.
Étkezés terén ma is azt tűztem ki célnak, hogy a korábban megmaradt alapanyagokat és ételeket újraértelmezzem, felhasználjam. A mai menü a hétvégi gulyás és palacsinta újragondolása volt.
Délelőtt egy kis hivatalos papírmunkával telt az idő. Az egészségbiztosításommal kapcsolatos ügyeket intéztem: van biztosításom, de a róla szóló papír még hiányzik.
Ezután bementem a városba vásárolni néhány dolgot. A nap azonban nem volt teljesen zökkenőmentes: a busz, amire vártam, nem várt meg engem – ezt a megállót kihagyta. Így két órát nyertem olvasásra, miközben a kávézó kutyájával játszottam.
Este tanulásra fordítottam az időt. Szótárazás közben mesterséges intelligenciát használtam, aki nem tökéletes, de egy géphez képest kifejezetten ügyes.
A szürke hétköznapokban az a pozitívum, hogy nincsenek bennük tragédiák. A rutin és a folytonosság kisimítja az ember lelkiállapotát.
2024 november 18.
>>> EZEN a linken keresztül megismerheted a mai vacsorámat! <<<
>>> You can find out about my dinner today via this LINK <<<
Pirított bagett véggel
Ez a fogás is a maradékok kreatív felhasználásáról szól. A szikkadt bagett és a chorizo zsírja együtt olyan harmóniát alkot, amit érdemes kipróbálni. Gyors, egyszerű és ízletes – tökéletes egy rohanós nap végén!
The Joy of the Pepper Grinder
