Magasra tett mérce, csendes napok
Az elmúlt hetekben kevés dolog érte el az ingerküszöbömet — de ez nem az unalomról szól, hanem a magasra tett mércéről. Apró ritmusok, bringázások, tenger, egy kis zene: ilyenekből rakódik össze mostanában a nap. Jegyzetek Arles, Saintes-Maries-de-la-Mer és Les Baux-de-Provence környékéről.
Az elmúlt két hétben kevés dolog érte el az ingerküszöbömet.
Ez nem azt jelenti, hogy unalmas az életem, hanem hogy magasan van a mérce.
Les Baux-de-Provence, 2025. szept. 15–16–17. hétfő–kedd–szerda.
Egy kellemes arles-i fesztivál után vagyunk.
Délelőttönként dolgozom, a kertben vagy a mosogatóban. A főnökök békén hagynak, én meg nem élek vissza a nyugis helyzettel; szorgalmasan dolgozom.
Esténként átbiciklizem a szomszéd faluba — csak hogy kicsit kimozduljak…
Amúgy szép a táj, kellemes az idő.
Saintes-Maries-de-la-Mer, 2025. szept. 18. csüt.
Irány a Saintes-Maries-de-la-Mer tengerpartja! Azért ide, mert csak 1,1 € az útiköltség.
Úszom; kellemes a víz.
A gyümölcsből álló ebéd után alszom a homokban.
Este koncert a Paddy Pubban, de nincs nagy kedvem sokáig maradni; már kissé fáradt vagyok, és unom az egyedüli programokat.
Saintes-Maries-de-la-Mer, 2025. szept. 19. péntek.
Saintes-Maries, mert ma is fontos az alacsony költségvetés. Ennek örömére a piacon veszek egy napszemüveget, pont ott és pont ugyanolyat, mint egy éve — azt a modellt, amit nagyon szerettem, de tavasszal tönkrement. Ezen kívül csak egy állott dinnyére és két sörre költök.
Este jam session a Hanky-Tank bárban — nagyon élvezem, de már erősen ásítozom, így nincs értelme maradni.
Ez is egy jó nap volt!
Les Baux-de-Provence, 2025. szept. 20. szombat
Jazzfesztivál van Saint-Rémy-ben — végtelen lelkesedésemet letöri a negyven eurós koncertbelépő. Előtte és utána ingyenes program is van, de este még valamikor be kell zárnom a teraszt a hotelben, tehát vagy korán visszaérkezem, vagy későn indulok a fesztiválra; így meg pont nem jók az ingyenes időpontok a jazzfesztiválon.
Délután úgy húztam meg a céges kocsit, hogy a tulajdonos asszony ezt végignézte. Csak apróbb karcolás, de hát pont a főnök előtt. Egyébként egy órát túlóráztam miatta, mert azt kérte, vigyem át autóval egy másik hotelbe. Közben azt mondja, neki fontos, hogy itt legyek a következő szezonban is. Tudja, hogy én is örülnék neki — abban az esetben, ha a takarítók főnökét kipucolják a hotelből, de ez nem fog megtörténni.
Délután egy hatalmasat aludtam, pedig nem volt fárasztó napom. Valószínűleg azt érzi meg a szervezetem, hogy éjjel keveset alszom. Az alvási szokásaim teljesen kiegyensúlyozottak; sablonszerűen ismétlődnek; minden nap én zárom az úszómedencét, reggel meg én nyitom. Tehát éjfél előtt sosem fekszem le, de reggel hatkor csörög az ébresztő. Az a terv, hogy ezentúl előrébb hozom picit az esti terasz zárását, és legkésőbb este tizenegykor lekapcsolom az olvasólámpát is. Persze, egy-egy jó koncert esetén majd kivételt teszek. Talán, ha tizenegykor alszom, akkor van lehetőségem hét órát aludni — még ha magamhoz képest ezt radikálisan korán is teszem. Hét óra alvás már harminc évesen is elegendő volt nekem.
High Bar, Quiet Days
In the past two weeks, very little has pierced my threshold — not from boredom, but from a higher bar.
Small rhythms, bike rides, the sea, a bit of music: that’s what my days are made of lately.
Notes from around Arles, Saintes-Maries-de-la-Mer, and Les Baux-de-Provence.
In the past two weeks, few things have reached my stimulus threshold.
That doesn’t mean my life is boring; it means the bar is set high.
2025 Sep 15–16–17. Monday–Tuesday–Wednesday.
We’re just after a pleasant festival in Arles.
In the mornings I work, in the garden or at the sink.
The bosses leave me alone, and I don’t take advantage of the quiet; I work diligently.
In the evenings I bike over to the neighboring village — just to get out a bit…
Anyway, the landscape is pretty, the weather is pleasant.
2025 Sep 18 Thu.
Off to the beach at Saintes-Maries-de-la-Mer!
I’m going there because the fare is only €1.10.
I swim; the water is pleasant.
After a fruit-only lunch I nap in the sand.
In the evening there’s a concert at the Paddy Pub, but I don’t much feel like staying; I’m a bit tired and bored of solo programs.
2025 Sep 19 Fri.
Saintes-Maries again, because a low budget matters today too.
To celebrate, I buy sunglasses at the market, right there and the exact same model as a year ago — the one I loved that broke in the spring.
Besides that I spend only on a stale melon and two beers.
At night there’s a jam session at the Hanky-Tank bar — I enjoy it a lot, but I’m yawning hard, so there’s no point in staying.
Another good day!
2025 Sep 20 Sat. Les Baux-de-Provence.
There’s a jazz festival in Saint-Rémy — my boundless enthusiasm is dampened by the forty-euro ticket.
There are free programs before and after, but in the evening I have to close the hotel terrace, so either I get back early or leave late for the festival; which means the free time slots at the jazz fest don’t really work.
In the afternoon I scraped the company car just as the owner lady watched it happen.
Only minor scratches, but still — right in front of the boss.
I did an extra hour of overtime because she asked me to drive it to another hotel.
Meanwhile she says it’s important to her that I be here next season as well.
She knows I’d be happy too — if they kicked the head of housekeeping out of the hotel, which won’t happen.
In the afternoon I took a huge nap, even though the day wasn’t tiring.
My body probably notices that I sleep little at night.
My sleep habits are completely balanced; they repeat like clockwork: every day I close the pool, and in the morning I open it.
So I never go to bed before midnight, but the alarm rings at six.
The plan is to move the terrace closing a bit earlier and switch off the reading lamp by eleven at the latest.
Of course I’ll make exceptions for the occasional good concert.
Maybe if I sleep at eleven, I can get seven hours — even if that’s radically early for me.
Seven hours of sleep was already enough for me at thirty.
La barre est haute, des jours tranquilles
Ces deux dernières semaines, peu de choses ont franchi mon seuil de stimulation — non par ennui, mais parce que la barre est haute.
De petits rythmes, des balades à vélo, la mer, un peu de musique : voilà de quoi mes jours sont faits en ce moment.
Notes autour d’Arles, de Saintes-Maries-de-la-Mer et des Baux-de-Provence.
Ces deux dernières semaines, peu de choses ont atteint mon seuil de stimulation.
Cela ne veut pas dire que ma vie est ennuyeuse, mais que la barre est placée haut.
2025 sept. 15–16–17. lundi–mardi–mercredi.
Nous sortons d’un agréable festival à Arles.
Le matin je travaille, au jardin ou à l’évier.
Les patrons me laissent tranquille, et je ne profite pas de la situation paisible ; je travaille consciencieusement.
Le soir, je traverse à vélo jusqu’au village voisin — juste pour me dégourdir un peu…
Au demeurant, le paysage est beau, le temps est agréable.
2025 sept. 18 jeu.
Direction la plage de Saintes-Maries-de-la-Mer !
Là-bas parce que le trajet ne coûte que 1,10 €.
Je nage ; l’eau est agréable.
Après un déjeuner composé de fruits, je dors dans le sable.
Le soir, concert au Paddy Pub, mais je n’ai pas très envie de rester longtemps ; je suis un peu fatigué et je me lasse des programmes en solo.
2025 sept. 19 ven.
Saintes-Maries encore, car le petit budget compte aujourd’hui aussi.
Pour fêter ça, j’achète des lunettes de soleil au marché, exactement les mêmes que l’an dernier — ce modèle que j’aimais beaucoup et qui s’est cassé au printemps.
À part ça, je ne dépense que pour un melon un peu passé et deux bières.
Le soir, jam session au bar Hanky-Tank — j’adore, mais je bâille fort, donc inutile de rester.
Encore une bonne journée !
2025 sept. 20 sam. Les Baux-de-Provence.
Il y a un festival de jazz à Saint-Rémy — mon enthousiasme sans bornes est calmé par le billet à quarante euros.
Il y a des programmes gratuits avant et après, mais le soir je dois fermer la terrasse de l’hôtel ; soit je reviens tôt, soit je pars tard au festival ; du coup, les créneaux gratuits ne tombent pas bien.
L’après-midi, j’ai râpé la voiture de l’entreprise sous les yeux de la propriétaire.
Juste de petites rayures, mais quand même — devant la patronne.
J’ai fait une heure supplémentaire parce qu’elle m’a demandé de l’emmener dans un autre hôtel.
Entre-temps, elle me dit qu’il est important pour elle que je sois là la saison prochaine aussi.
Elle sait que cela me plairait — à condition qu’on éjecte la cheffe des femmes de chambre, ce qui n’arrivera pas.
L’après-midi, j’ai fait une énorme sieste, alors que la journée n’était pas fatigante.
Mon corps sent sans doute que je dors peu la nuit.
Mes habitudes de sommeil sont tout à fait équilibrées ; elles se répètent comme un métronome : chaque jour je ferme la piscine, et le matin je l’ouvre.
Donc je ne me couche jamais avant minuit, mais le réveil sonne à six heures.
Mon plan est d’avancer un peu la fermeture de la terrasse et d’éteindre la lampe de lecture au plus tard à vingt-trois heures.
Bien sûr, je ferai une exception pour un bon concert de temps en temps.
Peut-être qu’en me couchant à vingt-trois heures, j’aurai la possibilité de dormir sept heures — même si, pour moi, c’est radicalement tôt.
Sept heures de sommeil me suffisaient déjà à trente ans.
Ki kezdte? Ki hagyja abba?
