Female Photographers and Shocking Themes on the Map

A mai téma is a nők voltak. Megjegyzem, nem válogatom meg előre, hogy mikor melyik tárlatra megyek be. Az alapján döntök, hogy éppen melyik esik útba és melyik illeszthető be az aznapi szabadidőmbe. Ma sikerült két olyan helyszínt választanom, amikre egyszóval azt tudom mondani, hogy megdöbbentőek. Olyannyira, hogy csak napokkal később vettem elő az ott készült képeket és szanaszét kószáló Jegyzeteimet.

Vague

Ez egy viszonylag kisebb, de ügyes térkihasználással berendezett helyszín. Ha jól értem, japán fotósok negyven-ötven éves képeit látjuk. Japán fejlettségét is jelzi, hogy az ötven éves képek is színgazdagok. Az első teremben olyan alkotások vannak, amiket a természet ihletett. Aztán, beljebb már a nő lesz a fókusz és a képek és egyre durvulnak, a végén már egy abortuszt dokumentálnak, ahol a csövek lógnak ki a nő hüvelyéből. Deh egy szimpla nőgyógyászati vizsgálatot is tudnak olyan szögből fotózni, hogy felszisszszenek, hogy ez megalázó. Több képnél felmerül bennem a kiszolgáltatottság vagy a fájdalom fogalma.

• Ezek itt a második teremben, jó képek. Természet, fák, sok fekete. Élénk képek.

• Azért szép lassan alakul bennem egy sztereotípia a női fotósokról, miszerint sokkal érzékenyebbek.

• Ezek a női kórházi kezelések eléggé megalázóak. Nem, nem csupán kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ez megalázó. Egy férfinak mikor szükséges ilyen megalázó helyzetbe kergetnie magát?!

*Azt a turisták, akik egy nap alatt járják be ezt a sok kiállítást, tudják-e nem felületesen, hanem inkább elmélázva szemlélni a műveket?

Szt. Blaise (egykori) temploma

Nosza! Végre egy olyan fiatal nő, akit ruhában (bugyiban) fotóznak le. Úgy látszik, nem csupán az számít fotóművészet nek, ha meztelenül fotózzák őket.

• Azért is okos gondolat ez a fotó tesztivál a város részéről, mert még a szétmálló padlóval rendelkező templomot is lehet újra hasznosítani.

• Egy piros nadrágos nő, hatalmas, lebegő csomagokat tart a feje felett. Nem tudom mire gondolt a művész, de nekem az a szó ugrott be, hogy lelki teher. Mennyi olyan dolgot cipelünk a minden napokban, amiknek fizikai tömege nincs? Inkább csak lebegnek köröttünk. Hány elbeszéletlen történetet rejthetnek ezek a csomagok? Azt hiszem minden ember érdemes a figyelemre. Minden embernek valószinüleg ezernyi olyan története van, amik megérnének pár lapot egy könyvben; vagy legalább egy napló oldalait. Tapasztalatból mondom, utána ezek a csomagok kissé magasabb pórázon lebegnek.

Arles, 2024.08.06., kedd