Why Isn’t the World Filled with More Wonderful People?
Egy nap, amely a szeretett barátokkal való mély beszélgetések, művészeti élmények és apró életörömök körül forgott. Réka reggeli figyelmessége, egy baráti ebéd közvetlen őszintesége, és az esti Gozsdu udvarban átélt pillanatok mind emlékeztettek arra, hogy a kapcsolatokban rejlik az élet igazi szépsége. Néha egy tánc vagy egy csésze forralt bor is elég ahhoz, hogy elfeledtessen minden gondot.
10:00
Rékával annyira szoros a viszonyunk, hogy az is belefér, hogy úgy beszélgetünk, hogy egyikünk a vécén ül. “Igen, kérek kávét; igen, ahogy szoktam.” Szokás szerint az erkélyen fogyasztjuk el a feketét.
Pedig ő nem szokott éhgyomorra kávézni,
legközelebb fel kellene cserélni a rituálé sorrendjét: először csendben csinálok reggelit, majd csak utána megyek a mosdóba, amikor is szokás szerint felébred arra, hogy a fürdőben matatok. (Ma akkor készült a reggeli, amikor már ő volt a fürdőben.)
10:30
Délre kell le érnem a városba, addig egy mosás belefér. Réka nevet velem, mert két bőröndben csupán három szett ruha fért el;
a többi csoki.
Sok kompromisszumot kell kötnöm annak érdekében, hogy mind a négy hét nyaralása beleférjen a költségvetésbe. Igen, Magyarország nekem pénzügyi szempontból nyaralásnak számít. Én nem otthon vagyok
(már a lakcímem is francia),
ugyanúgy fizetek mindenért, mint egy turista.
11:20
Sztoikus nyugalommal kezelem, hogy ma is benéztem az idő szükségletem. Rohanok a mai első találkozóra. A kolléganő
az ebédszünetét adja nekem;
bánt a késés. Nem is én lennék, ha úgy indulnék el valahova, hogy bőven van még időm. Pedig a mai ebédet nagyon várom. Egy olyan barátommal találkozom, akinek remek éleslátása van. Ő az, aki fel tudja tenni
a legkínzóbb kérdéseket,
miközben én örülök neki.
Tizennyolc éve hatással van rám.
12:10
Egy jó adag Váci úti rohanás után.
Meghív ebédre. Zsíros húst kérek csalamádéval, amit a franciáknál sosem eszem. Hát, én amúgy sem szeretek senkinek sem a terhére lenni, attól pedig totál zavarban vagyok, ha egy nő fizet helyettem.
13:00
Viszont a kávét én fizetem, ehhez ragaszkodtam.
Réges-régen éjszakákat tudtunk beszélgetni, és…
Ma annak örülök, hogy nem kell azonnal vissza rohannia az irodába.
Miért nincs tele a világ ilyen nagyszerű emberekkel?
13:40
A trolibusz nálunk tájidegen. A milliós léptékű városokban metró van; a százezres méretű városokban pedig villamoshálózat. Budapesten pedig nyomorgunk a kötött pályás, gumikerekű járművön.
14:30
Irén kiállítása érdekes. Nem az én stílusom, de értékelem a műveit. Van időm megnézni őket magamnak egy kis galériában. Pontosan nem tudom a sok kiállított kép közül, melyik az ő műve. Sebaj, jól érzem magam az ilyen közegben.
Én nem is tudom, hogyan hívják ezt a stílust. Talán mondhatnánk, hogy modernista? Melynek lényege nem a valóság ábrázolása, hanem az egyedi élmények és benyomások megfestése.
15:30
Hideg van és nincs kedvem komolyabb szabadtéri programokhoz. A Westend üzletközpontban teszek egy sétát és egy kis pihenőt.
16:00
Vágyom egy kis forralt borra az épület terasza alatt. Kifejezetten tetszik ez a narancsos beütés. Jó ez a kis megállás a találkák között.
17:30
A reflux problémáját már kezelni kell, mielőtt még további gondokat okozna. Egy tablettát szerzek, és megígérem, hogy ha visszaérek Provence-ba, figyelni fogok a borfogyasztásra és a laktáz tabletta használatára.
18:00
A mai második találka a Parlament téri elegáns bisztróban. Valójában egyikünk sem éhes, de egy magyaros csülkös bableves jól esne. Aztán meggyőzött
egy császármorzsa desszertről.
Isteni – pontosabban királyi finomság.
Tök jó, mert úgy érzem, értő közönség vagyok, akár versek, akár vizuális művészetek a téma.
Ma már özvegy, de ma már nem látok szenvedést az arcán. Imádja a fiát, imádja az életet, imádja a modern művészetet.
Miért nincs tele a világ ilyen lelkületű emberekkel?
Annyira jók ezek a beszélgetések!
22:00
Hazamenni még nincs kedvem, viszont turistáskodni annál inkább: legendás kettes villamos, az egykor legendás belvárosi karácsonyi vásár, a kanyargósra tervezett korcsolyapálya a városháza előtt,
lego villamos
és ezek körül ragyogó karácsonyi fények.
23:40
A jó öreg Gozsdu udvar, a szórakozni vágyók Mekkája. Az első bárban egy pohár bort fogyasztok; a második helyen inkább táncolok. A hangulatom kitart
egészen hajnalig.
Még nőkkel is szóba állok tánc közben. Még olyan is van, hogy egymáshoz simulva táncolunk.
Haza menekülök a kérdés elől. Nem kérdezem meg, hogy hazakísérhetem-e; talán máskor egy újabb szintet ugrik a bátorság mércém.
04:00
Réka érzi, mikor érkezem; utánam tíz perccel jön az üzenet, hogy ő csak délután érkezik haza a buliból.
2024. december 19., csütörtök
