2023 december 04.

Mindíg csak előre. |
Always go ahead. |
Toujours vers l’avant.

December 4, 2023

Tomorrow marks a month since I’ve been (almost) alone in the hotel. Was it a good decision? No. Would a different choice be better? It’s bad for another reason. Here and now, I still have options. What are they? I need to explore the end of the free money opportunity. Since I’m already here and have the time.

Is there any group or institution where I can practice the language? Language school is not an option for now. I don’t know how many weeks or months I need to budget my money. [How much easier it is to write this way than when I wrote years ago, « I have no money. »] I become completely lazy without any plans. I’m thinking about going to tea houses every day just to be among people and have some reason to shave.

Last week, I didn’t notice that I lost my voice for a day because it wasn’t necessary to speak for days. I felt a bit chilled on Thursday night, my throat hurt; I felt the same on Friday. I stayed in the room all day. On Saturday at the market when I ordered coffee, my voice didn’t come out. I bought honey and tea, and I had medicine at home. Until Monday morning, I didn’t even poke my head out from under the blanket. It’s interesting that when I had to rest, I immediately noticed that I was bored. Well, at least under the blanket, I finished the overdue blog posts.

This week, theoretically, I’m helping with cleaning at the hotel. At least something is happening.

I’m not desperate otherwise. Staying here gave myself an opportunity. I see it as a challenge to see if I can use it and if I’ll be able to gather usable language skills by spring. It’s the uncertainty that bothers me. What if the financial plan doesn’t work out? Then these months spent here, these expenses, are wasted money. The whole thing is uncertain.

It’s strange not to feel like going home for Christmas. For me, the Christmas experience is being on the road. I travel for half a day for a family lunch that lasts a few hours. Then the same thing repeats on the next day off.

I wonder why my mom doesn’t want me to go home? It’s peculiar.

2023 décembre 04.
Demain, cela fera un mois que je suis restée (presque) seule à l’hôtel. Était-ce une bonne décision ? Non. Si je décide autrement ? C’est une mauvaise décision pour une autre raison. J’ai des options ici et maintenant. Quelles sont-elles ? Je dois aller au fond de cette opportunité d’argent gratuit. Si je suis ici et que j’ai le temps.
Existe-t-il un groupe ou une institution où je pourrais pratiquer la langue ? L’école de langues est hors de question pour l’instant. Je ne sais pas combien de semaines ou de mois je dois prévoir dans mon budget. (C’est beaucoup plus facile d’écrire cela que lorsque j’écrivais « Je n’ai pas d’argent » il y a des années). Je deviens totalement paresseux lorsque je n’ai rien à l’ordre du jour. Je me demande si je vais devoir boire du thé dans des bars tous les jours, juste pour être entouré de gens et avoir de quoi me raser.
La semaine dernière, pendant une journée, je n’ai pas remarqué que je n’avais plus de voix parce que je n’avais pas eu besoin de parler depuis des jours. Jeudi soir, j’ai ressenti un petit rhume, un mal de gorge,
un mal de gorge ; vendredi, j’ai ressenti la même chose. Je suis restée toute la journée
dans la chambre. Samedi, au marché, quand j’ai demandé du café, je n’en ai pas eu.
aucun son n’est sorti de ma gorge. J’ai acheté du miel et du thé, j’avais mes médicaments à la maison. Je n’ai pas sorti la tête de sous les couvertures avant le lundi matin. Il est intéressant de noter que lorsque j’ai eu besoin de me reposer, j’ai tout de suite remarqué que je m’ennuyais. Hélas, j’ai au moins terminé les articles de mon blog sous les couvertures.
Je suis censé aider à nettoyer l’hôtel cette semaine. Au moins, il se passe quelque chose.
Quoi qu’il en soit, je ne suis pas abattu. Je me suis donné une chance en restant ici. Je le prends comme un défi pour voir si je peux en tirer le meilleur parti et si je peux mettre au point un langage utilisable d’ici le printemps. C’est plutôt l’incertitude qui me gêne. Et si le plan financier ne fonctionne pas ? Alors tous ces mois passés ici, toutes ces dépenses, de l’argent jeté par les fenêtres. Tout cela est incertain.
Est-ce que c’est grave si je n’ai pas envie de rentrer chez moi pour Noël ? Pour moi, Noël, c’est être sur la route. Je voyage une demi-journée pour un déjeuner familial qui dure quelques heures. Le lendemain, la même chose se reproduit.
Je me demande pourquoi ma mère ne veut pas que je rentre à la maison. C’est vraiment bizarre.

2023 december 04.
Holnap lesz egy hónapja, hogy itt maradtam (majdnem) egyedül a hotelben. Jó döntés volt? Nem. Ha másképp döntök? Az másért rossz. Itt is és  most is vannak lehetőségeim. Hogy mik? Annak az ingyen pénz lehetőségnek a végére kell járnom. Ha már itt vagyok és van időm.
Van e valami csoport vagy intézmény ahol a nyelvet lehet gyakorolni. A nyelviskola egyenlőre nem jöhet szóba. Nem tudom hány hétre vagy hónapra kell beosztani a pénzemet. [Mennyivel könnyebb ezt így leírni, mint amikor évekkel korábban azt írtam, hogy « nincs Pénzem ».] Teljesen ellustulok így, hogy nincs semmi programon. Azon gondolkozom, hogy csak amiatt fogok minden nap bárokban teázni, hogy emberek között legyek és legyen valami programon, amiért érdemes megborotválkozni.
A múlt héten, egy napig nem vettem észre, hogy elment a hangom, mert napokon keresztül nem volt szükséges meg­szólalnom. Csütörtök este éreztem, hogy picit meg vagyok fázva,
fáj a torkon; Pénteken ugyanezt éreztem. Egész nap itt voltam
a szobában. Szombaton a piacon amikor kértem a kávét, nem
jött ki hang a torkomon. Vettem is mézet meg teát, Itthon meg volt gyógyszerem. Hétfő reggelig ki sem dugtak a fejem a takaró alól. Érdekes, hogy amikor muszály volt pihennem, akkor azonnal észrevettem, hogy unatkozom. Sebaj, legalább a takaró alatt befejeztem az elmaradt blog írásokat.
A héten elvileg segítek takarítani a hotelben. Legalább történik valami.
Amúgy nem vagyok elkeseredett. Hisz azzal, hogy itt maradtam adtam magamnak egy lehetőséget. Kihívásként élem meg, hogy ki tudom e használni és képes leszek e tavasz­ra egy használható nyelvtudást összeszedni. Inkább a bizonytalanság zavar. Mi van, ha nem jön be a pénzügyi terv? Akkor ezek a hónapok, amiket itt töltök, ezek a költségek, ablakon kidobott pénzek. Bizonytalan az egész.
Az gáz, ha karácsonykor nincs kedvem haza menni? Nekem a karácsonyi élményen az hogy úton vagyunk. Fél napot utazom  egy pár óráig tartó családi ebéd miatt. Majd a következő szabad napon ugyanez megismétlődik.
Vajon, anyám miért akarja, hogy ne menjek haza? Ez így furcsa.