Egy spontán utazás története
Néha a legjobb élmények a váratlan helyzetekből születnek. Egy esős hétvége, néhány gyors döntés, és máris Montpellier-ben találom magam – múzeumok, zene, egy hatalmas kávé és végül egy kitérő Nîmes-be egy különleges lángosért. Egy utazás, ahol minden pillanat hozott valami újat.
Egy hosszúra nyúlt hétvége vázlatos jegyzete következik.
Péntek
A tegnapi eső után még mindig nedves a föld, tehát ma sem dolgozunk a kertben. Kihasználom az alkalmat, hogy két éjszakát egy tengerparti városban töltsek. Hova? Merre? Még nem tudom, majd útközben kitalálom – már csak azért is, mert a buszközlekedésben nincsenek nagy választási lehetőségek.
Huszonöt perc buszozás alatt rákeresek a parti városok programjaira, és összevetem a vonatjegyek árait. Montpellier nyert! Szállásom még nincs, másfél óra múlva érkezem. Talán legközelebb higgadtabban és átgondoltabban is kereshetnék, mert sikerült egy női szobát foglalnom – ez az információ a leírásban volt elrejtve. Harminc eurót buktam.
A vasút mellett találok másik szállást, ami viszont egy jó hostel: a földszinten minden este buli van, de a szobák viszonylag hangszigeteltek.
Vacsora a kedvenc wok büfémben.
Szemernyi eső az utcákban, zene a bárokból. Visszamegyek a hostelbe, ahol ma este karaoke van – ennek akkor is nagy rajongója vagyok, ha az itteni repertoárból nem tudok választani. Sörözés közben a francia házimat írom.
Szombat
Esik az eső, így nincs értelme lemenni a strandra. Azt terveztem, hogy leülök a parton, olvasok, nézem a vizet, és franciázok. Ehelyett múzeumprogram lesz. A reggeli közben, a Monoprix boltban találom ki az útirányt.
A Musée Fabre háromórás programja délután négykor ért véget, tehát hat órát töltöttem ott. Joggal mondják, hogy Európa egyik legjobb festménygyűjteménye.
Délután a Valentin-napi akciók között nézelődöm a plázában, majd benevezek egy „vödrös kávéra” – én már csak így hívom ezt a variációt, amikor egy levesestál méretű edényben tolják elém a nedűt. Közben a mai francia leckémet írom.
A színház előtti téren valaki mindig zenél. Most épp egy rezesbanda játszik szerb zenét.
Mivel ma este nincs színházi előadás, moziba megyek. A Bob Dylanről szóló filmet választom.
Előtte jól esne egy kis vacsora. Megkívánom a mozival szembeni olasz lány kínálatát: egy gyönyörű salátát és egy krémes desszertet.
A hostel éttermében ma este transzvesztita bulit tartanak. Jó a zene, vidámak és barátságosak a vendégek. Leülök egy sarokba – ma este nem szeretnék szerelmi kalandokba keveredni.
Vasárnap
Egyedül aludtam egy olyan szobában, ahol csak egy ágyat béreltem.
Délelőtt elsétálok a bolhapiacra, ami a város egy híres parkjában van, ahol nem mellesleg a panoráma is lenyűgöző. Ma már nincs eső, de a levegő még hűvös, és a tengerparti vizes homok miatt ma sincs értelme kimenni a partra. Szóval, annak ellenére, hogy a tenger miatt jöttem, ezúttal ezt kihagyom.
Viszont a vasúttársaság bedobott egy akciót: az egy óra múlva induló vonatra tíz helyett egy euróért kínálja a jegyeket.
Hirtelen ötlet: megyek lángost enni.
Hazafelé pont útba esik Nîmes, ahol van egy kis lángosbüfé. Ma is isteni finom lángost sütnek, de a feltétek egyre franciásabbak. A klasszikus fokhagymás-sajtos-tejfölös még az étlapon maradt, de a többi rukkolát, balzsamecetet, helyi sajtokat vagy akár Nutellát tartalmaz. Amúgy a rukkola és a balzsamecet valóban jól illik a lángos tésztájához.
Nîmes egy hangulatos város, ami le sem tagadhatná, hogy ezt is a rómaiak építették – már csak azért sem, mert a belváros közepén egy teljesen épen maradt amfiteátrum áll.
Megjegyezném, hogy a híres római Colosseumnak hiányzik a fele, eközben például a pulai, veronai, arles-i és nîmes-i amfiteátrumokat a mai napig rendszeresen használják.
Arles-ban még elérem az utolsó buszt, így ma sem kell rollereznem.
Mielőtt elalszom, bezárom Szabó Magda Ajtó című könyvét.
Egy újabb történetnek érek a végére.
Montpellier után, 2025. február 2., vasárnap
A Fabre képgyűjtemény
