Áttetsző emlékek a fesztivál végén
Az utolsó helyszín, az utolsó benyomások.
Huszonnyolc helyszín után is lehet újat mutatni — és ma kettő is sikerült.
A plexilapokra rétegezett emlékek és az ismeretlenek dobozfotói szépen zárnak le egy sorozatot.
Saint-Trophime (egykori) kolostora, 2025.09.23., kedd.
Les Rencontres de la Photographie – fotófesztivál
Ez az utolsó helyszínem ezen a fotófesztiválon. Talán huszonnyolc múzeumban, galériában és egyéb alkalmi tereken jártam. Volt itt minden és mindenhonnan.
Raphaëlle Peria és Fanny Robin
Jók ezek a félig áttetsző fotók a plexilapokon. A csaj délnyugat-Franciaországból származik. (Provence -> Délkelet-Franciaország ; Occitane -> dél-nyugat) Kiskorában az egyik ottani folyón hajóztak. Mostanság művésztársával e partokat járták végig, és közben emlékeztek. Maguk a képek szimplán „csak” szépek, de ebben a városban, ahol sok a jó kép, nehéz kitűnni; nekik sikerült.
A fakeretbe rakott félig áttetsző képek nem dokumentumok, hanem hangulatok. Játszottak az anyagok színmélységével, színszűrőivel. Így nem egy konkrét folyószakaszt adtak vissza, hanem egy jellegzetes tájat.
A képeket nézve magam is úgy éreztem, hogy újra ott járok. Valójában ezek kép a képben jelenetek: az ablakra hasonlító fakeretekben lévő áttetsző tájkép közepén volt egy fotó a múltból.
Az anonim fotók dicsérete
Egy műkereskedő, miközben a bolhapiacokat járta, a hagyatékból származó privát fotók közül, ami tetszett, azt elrakta. Az évek során több ezer, hétköznapi emberek által hétköznapi emberekről készült fotót gyűjtött össze.
Nagyszerű ötlet!
Főleg ebben az országban, ahol ma is kultusza van a bolhapiacoknak és a hagyományápolásnak.
Még sosem láttam az 1800-as évekből származó, üveglapra készített képet.
Az intimebb fotók éppúgy tetszettek, mint a portréfal.
Translucent Memories at the Festival’s End
The last venue, the last impressions — that’s what remains after a week of photo-wandering.
Even after twenty-eight shows, there’s room to surprise — today, I found two.
Layered memories on Plexiglas and boxfuls of strangers’ photos wrap up the week with grace.
This is my last stop at this photo festival.
I’ve been to perhaps twenty-eight museums, galleries, and other ad-hoc venues.
There was everything here, from everywhere.
Raphaëlle Peria and Fanny Robin
These half-translucent photos on Plexiglas sheets are good.
The girl is from southwestern France. (Provence, in southeastern France.)
As a kid, she and her family sailed one of the local rivers.
These days, with her artist partner, they walked those banks and remembered.
The images are simply “just” beautiful, but in this city, where there are many good pictures, it’s hard to stand out; they did.
The semi-translucent pictures in wooden frames aren’t documents but moods.
They played with material color depth and color filters.
So they didn’t render a specific stretch of river but an emblematic landscape.
Looking at the pictures, I felt as if I were there again.
In fact, these are picture-in-picture scenes: in the middle of the translucent landscape, set in window-like wooden frames, there was a photo from the past.
In Praise of Anonymous Photos
An art dealer, combing flea markets, kept what he liked from private photos coming from estates.
Over the years, he gathered thousands of photos taken by ordinary people of ordinary people.
A great idea!
Especially in this country, where flea markets and the cultivation of tradition still have a cult following.
I had never seen a glass-plate picture from the 1800s.
I liked the more intimate photos just as much as the portrait wall.
Saint-Trophime (former) monastery, 2025-09-23, Tuesday.
Les Rencontres de la Photographie – photo festival
Souvenirs translucides en fin de festival
Dernière étape, dernières impressions : c’est ce qui reste d’une semaine de photos.
Même après vingt-huit expositions, on peut encore surprendre — aujourd’hui, deux m’ont happé.
Des souvenirs en couches sur plexiglas et des boîtes de photos d’inconnus referment la semaine avec élégance.
C’est ma dernière étape à ce festival photo.
J’ai visité peut-être vingt-huit musées, galeries et autres lieux éphémères.
Ici, il y avait de tout, venu de partout.
Raphaëlle Peria et Fanny Robin
Ces photos semi-translucides sur des plaques de plexiglas sont réussies.
La fille est originaire du sud-ouest de la France. (La Provence, dans le sud-est de la France.)
Enfant, elle naviguait avec sa famille sur l’un des fleuves du coin.
Ces temps-ci, avec son partenaire artiste, ils ont longé ces rives en se souvenant.
Les images sont simplement « juste » belles, mais dans cette ville, où il y a beaucoup de bonnes photos, il est difficile de se distinguer ; eux, ils y parviennent.
Ces images semi-translucides dans des cadres en bois ne sont pas des documents, mais des humeurs.
Ils ont joué avec la profondeur des couleurs et des filtres colorés.
Ainsi, ils n’ont pas restitué un tronçon précis du fleuve, mais un paysage emblématique.
En regardant ces images, j’ai eu l’impression d’y retourner.
En réalité, ce sont des scènes « image dans l’image » : au centre du paysage translucide, logé dans des cadres de bois comme des fenêtres, se trouvait une photo du passé.
Éloge des photos anonymes
Un marchand d’art, en arpentant les marchés aux puces, mettait de côté, parmi les photos privées provenant de successions, tout ce qui lui plaisait.
Au fil des ans, il a réuni des milliers de photos prises par des gens ordinaires de gens ordinaires.
Excellente idée !
Surtout dans ce pays où les marchés aux puces et l’entretien de la tradition ont encore un véritable culte.
Je n’avais encore jamais vu une image sur plaque de verre datant des années 1800.
Les photos plus intimes m’ont plu autant que le mur de portraits.
Ancien monastère de Saint-Trophime, 23/09/2025, mardi.
Les Rencontres de la Photographie – festival photo
