Az összefogás hiánya
Újra és újra visszatérő kérdés: ha az emberek látták, hogy a világ rossz irányba halad, miért nem állították meg a katasztrófát? És ha, ma is látjuk, mi az, ami mégis hiányzik? Ez az írás egyetlen szó köré épül: összefogás.
Mert egy gyakran visszatérő kérdés, hogy ha az első, a második világháború előtt –
de gyanítom, ugyanezen lehetne gondolkodni a hétéves háború, a harmincéves háború előtt is –,
ha az emberek többsége látta, hogy a dolgok, az ország, a világ alakulása rossz irányba megy,
akkor miért nem akadályozták meg a háborúk kirobbanását?
Mi hiányzott a világ katasztrófáinak megelőzéséhez?
Mi hiányzik ma a világ katasztrófáinak megelőzéséhez?
Az összefogás.
Most is kimondjuk minden nap.
Ezt harsogja a sajtó: széthúzás van,
együttműködés helyett.
A csapból is ez folyik:
még azok sem tudnak egy egységbe tömörülni,
akik látják, hogy a világpolitika önmaga pusztítása felé halad.
Pedig ha egymás mellé állnának – csak azok,
akik kimondják, hogy csak az együttműködés hoz tartós javulást –,
ha ők egymás védelmében felsorakoznának,
akkor nagyobbak lennének, mint az agresszorok.
Félelemben nem könnyű cselekedni.
De a félelem csak akkor fog megszűnni,
ha már nem lesz mitől félni,
ha már nem lesz mit félteni.
Mert mindent leromboltunk magunk körül.
Az agresszort
mi magunk hozzuk létre.
2026. 01.06.
The Lack of Unity
A recurring question echoes through history: if people saw disaster coming, why didn’t they stop it? And if we see it today, what is still missing? This text points to one simple, painful answer: unity.
L’absence de l’unité
Une question revient sans cesse dans l’histoire : si les gens voyaient la catastrophe arriver, pourquoi ne l’ont-ils pas empêchée ? Et si nous la voyons aujourd’hui, qu’est-ce qui manque encore ? Ce texte avance une réponse simple et douloureuse : l’unité.
Az újévi menü
