2023 november 02.

Ki dönti el, hogy melyik döntés a jó döntés? |
Who decides which decision is the right one? |
Qui décide quelle décision est la bonne ?

November 2, 2023, Thursday

I wonder when a person makes a good decision? Who decides which is the right decision? Perhaps we should entrust these questions to God, karma, or Valhalla!

I don’t want to talk to those friends of mine who tell me that this was a foolish move and that was a bad decision. There are a thousand and one ways to unsettle someone. Please, do this in a more restrained manner! If there’s no better idea, then just ask, are you sure you want this? Well, no! I’m not sure if this is the right thing to do. However, at this very moment, none of the options appeal to me. Each one is bad in its own way. I have now chosen to come to France to learn French. This, however, is not a wise decision because I haven’t even submitted my application yet. So, I might receive money from the state, but for now, one thing is certain: today is Thursday, and Sunday will be my last working day. On Monday, I’ll go to the French office to apply for a scholarship for a beginner’s French language course. I’ll be staying at the hotel. My boss asked me not to tell anyone, but this is a family-run hotel, and everyone knows everything here! Two things worry me: without my boss, I can’t handle the state support (that’s how French law works), and among the two of us, only I have an interest. I don’t like being dependent on the goodwill of others. On the other hand, he’s doing me a favor by letting me use the hotel, and in return, he’d like me to do him a favor. Like gardening, maintenance, for example. What worries me is that we haven’t clarified exactly how many days of favor he’s asking for. Add to that, my state support and accommodation cost me nothing. It’s natural for me to help him because he’s also been good to me. I would just be happy if everything were phrased in concrete terms, rather than being expressed in a vague manner. But of course! It does matter whose interest it is…

Next year, we’ll have a new team. Perhaps I’m the only one saying that I’ll come back next year. Everyone says this is a lousy job. I agree. However, the other places are bad for different reasons. Raise your hand if you’ve found the perfect job! There are different problems elsewhere, but at least we already know the problems here. Next year, there will be a new team here as well. Somewhere else too.

I will miss my colleagues from this year. For the sparkle in Bea’s eyes, I would have given my world in June. Bea is a bit more sophisticated than she appears. I like her just the way she is. Morgan, the perpetually cheerful and laid-back girl. She can brighten anyone’s day at any time. Giovanni is a passionate chef who is truly brilliant when allowed to unfold. There are some who are somewhat simpler (like a bunch of chamomile flowers), yet I consider them a true friend whose heart is always in the right place. Everyone was valuable for different reasons. Unfortunately, compared to a real luxury hotel, we were a ragtag group, but we still form an experienced team together. And if, by chance, everyone were to come back next year, we would already know each other’s strengths and weaknesses. Based on that, it would be possible to create a well-functioning team…

On one hand, I’m glad to stay in Provence. On the other hand, I’ve already envisioned going home and visiting my acquaintances. I miss them all. Just the other day, I wrote to Réka telling her I’m coming. One thing I especially appreciate about her is that we understand each other without words. And it’s really sweet when she worries about me. 🙂

I’ll also visit my family. I’m curious about what’s happening with each of them. I talk to them sometimes, but often, I feel like a distant uncle. In fact, I’ve become one.

2 novembre 2023, jeudi

Est-ce que l’homme prend de bonnes décisions ? Qui décide quelle est la bonne décision ? Peut-être devrions-nous confier ces questions à Dieu, au karma, à Valhalla !

Je ne veux pas parler avec mes amis qui me disent que c’était une bêtise et que c’était une mauvaise décision. Il y a mille et une façons de déstabiliser quelqu’un. S’il vous plaît, faites-le de manière plus modérée ! S’il n’y a pas de meilleure idée, demandez simplement : es-tu sûr(e) de vouloir faire ça ? Eh bien non ! Je ne suis pas sûr(e) que ce soit la bonne chose à faire. Cependant, pour l’instant, aucune des options ne me séduit. J’ai choisi de venir étudier le français en France. Ce n’est pas une décision sage, car je n’ai même pas encore soumis ma candidature. Donc, je pourrais recevoir de l’argent de l’État, mais pour l’instant, une chose est certaine : aujourd’hui, c’est jeudi et dimanche sera mon dernier jour de travail. Lundi, je vais demander une bourse en français pour un cours de langue débutant au bureau français. Je vais loger à l’hôtel. Mon patron m’a demandé de ne le dire à personne, mais c’est un hôtel familial, tout le monde sait tout ici ! Deux choses me préoccupent : sans mon patron, je ne peux pas demander de soutien de l’État (c’est ainsi dans la loi française), et parmi nous deux, seul moi suis concerné. Je n’aime pas dépendre de la bonne volonté des autres. D’un autre côté, il me rend service en me permettant d’utiliser l’hôtel, et en échange, il aimerait que je lui rende service. Comme faire du jardinage, de l’entretien, par exemple. Ce qui m’inquiète, c’est que nous n’avons pas précisé combien de jours de service il demande exactement. Ajoutez à cela que ma bourse d’État et mon hébergement ne coûtent pas un sou. Il est naturel pour moi de l’aider, car il est également bon envers moi. Je serais simplement heureux si tout était formulé de manière concrète, au lieu d’être exprimé de façon vague. Mais bien sûr ! Ce qui compte, c’est l’intérêt de chacun…

L’année prochaine, nous aurons une nouvelle équipe. Peut-être suis-je le seul à dire que je reviendrai l’année prochaine. Tout le monde dit que c’est un travail minable. Je suis d’accord. Cependant, les autres endroits sont aussi mauvais pour d’autres raisons. Que celui qui a trouvé le lieu de travail parfait lève la main ! Il y a d’autres problèmes ailleurs, mais au moins nous connaissons déjà les problèmes d’ici. L’année prochaine, il y aura une nouvelle équipe ici aussi.

Je vais m’ennuyer de mes collègues de cette année. Pour le regard brillant de Bea, j’aurais donné mes yeux en juin. Bea est un peu plus sophistiquée qu’elle ne le laisse paraître. Je l’apprécie telle qu’elle est. Morgan, cette fille décontractée qui semble toujours de bonne humeur. Elle sait égayer la journée de n’importe qui, à n’importe quel moment. Giovanni est un chef passionné qui est vraiment génial quand on le laisse s’épanouir. Il y a quelqu’un de plus simple (comme un bouquet de camomille), mais je le considère comme un véritable ami dont le cœur est toujours à la bonne place. Chacun était précieux pour des raisons différentes. Malheureusement, par rapport à un véritable hôtel de luxe, nous étions une équipe disparate, mais nous formons quand même une équipe expérimentée. Et si tout le monde revenait l’année prochaine, nous saurions déjà quels sont les points forts et les points faibles de chacun. Sur cette base, il serait possible de créer une équipe bien fonctionnelle…

D’une part, je suis content de rester en Provence. D’autre part, je me suis déjà imaginé rentrer chez moi et rendre visite à mes connaissances. Ils me manquent tous. Récemment, j’ai écrit à Réka pour lui dire que je venais. J’apprécie notamment le fait que nous nous comprenons sans mots. Et c’est trop mignon quand elle se soucie de moi. 🙂

Je rendrai également visite à ma famille. Je suis curieux de savoir ce qui leur arrive à chacun. Je leur parle parfois, mais souvent, je me sens comme un oncle éloigné. En fait, c’est devenu ainsi.

2023 november 02, csütörtök
Vajon, mikor hoz az ember jó döntést? Vajon ki dönti el, hogy melyik a jó döntés? Talán bízzuk ezen kérdéseket Istenre, karmára, Valhallára!
Én nem akarok azon barátaimmal beszélni, akik megmondják, hogy ez volt a hülyeség ez pedig a rossz döntés. Ezer meg egy módon el lehet bizonytalanítani az embert. Lécci tegyék ezt eggyel visszafogottab formában! Ha jobb ötlet nincs, akkor csak kérdezzetek annyit, hogy biztosan ezt akarod? Hát nem! Nem vagyok biztos benne, hogy ez a jó. Viszont jelen pillanatban egyik opció sem vonzó számomra. Mindegyik másképpen rossz. Én most azt választottam, hogy Franciaországban fogok franciául tanulni. Ezt, azért nem bölcs döntés, mert még be sem adtam a jelentkezésem. Szóval lehet, hogy pénzt kapok az államtól, de egyenlőre annyi bizonyos, hogy vasárnap van az utolsó munkanapon és ma csütörtök van. Hétfőn megyek a francia hivatalba francia nyelven ösztöndíjat igényelni egy kezdő francia nyelv tanfolyamra. Itt fogok lakni a hotelben. Azt kérte a főnök, hogy ne mondjam el senkinek, deh ez egy családias hotel, itt mindenki tud mindenről! két dolog aggaszt: a főnök nélkül nem intézhetem az állami támogatást (Ilyen a francia jog) és kettőnk közül, csak nekem érdekem. Nem szeretem, amikor mások jóindulatára vagyok szorulva. Másrészt, ő szívességet tesz nekem, hogy használhatom a hotelt, cserébe szeretné, ha én is tennék szívességet. Például kerti munka, karbantartás. Az aggaszt, hogy nem tisztáztuk, hogy pontosan hány napból álló szívességet kér. Tegyük hozzá, az én állami támogatásom és szállásolásom egy fillérjébe sem kerül. Nekem természetes, hogy segítek neki, hisz ő is jó hozzám. Csak örülnék, ha konkrétumokban fogalmazva, nem pedig ködösítve fogalmazna. De hát persze! Nem mindegy kinek mi az érdeke…

Jövőre új csapatunk lesz. Talán az egyetlen vagyok,aki azt mondja, hogy jövőre visszajön. Mindenki azt mondja, ez egy pocsék munkahely. Szerintem is. Viszont a többi hely meg más ok miatt rossz. Tegye már fel a kezét, aki megtalálta a tökéletes munkahelyet! Máshol másmilyen problémák vannak, de az itteni problémákat legalább már ismerem. Itt jövőre egy új csapat lesz. Máshol is.

Azért, az idei kollégák hiányozni fognak. Bea két szemének ragyogásáért én a szemem világát adtam volna júniusban. Bea kissé szofisztikáltabb annál, mint amilyennek mutatja magát. Én olyannak kedvelem amilyen. Morganne az örök vidámnak látszó laza csaj. Bármikor bárkinek feldobja a napját. Giovanni egy szenvedélyes Séf, aki akkor igazán zseniális, ha engedik kibontakozni. Van aki némileg egyszerűbb teremtés (akár egy csokor kamilla virág), mégis egy igazi barátnak tartom, akinek mindig helyén van a szíve. Mindenki másért volt értékes. Sajnos egy valódi luxus hotelhez képest egy szedett – vedett társaság voltunk, mégis egy együtt egy rutinos csapatot alkotunk. És, ha netán Jövőre mindenki visszajönne, akkor már tudnánk kinek mi az erősség mi a gyengesége. Erre alapozva lehet egy jól működő csapatot csinálni…

Egyrészt örülök, hogy maradok Provence-ban. Másrészt már beleéltem magam, hogy haza megyek és meglátogatom az ismerőseimet. Az összes hiányzik. A minap épp Rékának írtam, hogy megyek. Benne például azt bírom, hogy szavak nélkül is értjük egymást. Meg tök cuki, amikor aggódik értem. 🙂

A családomat is meglátogatom majd. Kíváncsi vagyok kivel mi történik. Néha beszélek velük, de gyakran úgy érzem magam, mint egy távoli nagybácsi. Tulajdonképpen, azzá váltam.