2024. április 16. Cassis

Ezt ta­lán nem is emberkéz építette!  |  This might not even have been built by human hands!  | Cela n’a peut-être même pas été construit par des mains humaines !

Where is Cassis? It’s pretty close to Marseille. The Calanques National Park starts at the eastern border of Marseille. The other side of the park borders Cassis. What’s so special about Calanques National Park? It’s the limestone cliff walls. I know, it’s a bit of a mouthful. Let’s imagine the colours! Think romantic movies. It’s a protected area, so the blue sea is left undisturbed. The limestone walls that drop into the water are a beautiful green, and there are pine trees on them. You can see these reflections along the coast, and the sun draws a silver bridge over the open water. I’ll give you a not-so-professional analogy: the whole floor plan is like that of the Norwegian fjords. Okay, this is a bit of an imprecise comparison, but you can easily picture the many bays surrounded by mountains, and valleys between the mountains (what a surprise, ha ha). Sometimes these valleys run into the sea. Don’t picture a valley in a straight line. The horizontal is just a mirage anyway. And they also meander between the mountains.  The centre of Cassis was built into a larger valley. The bay in front of it got a protective barrier, so it became a nice harbour. On the left are big vineyards, on the right are the Calangues limestone mountains. The city centre is centred around the harbour, and as usual, the breeze brings a romantic Provençal atmosphere: cobblestones, narrow streets, houses built of local stones, elongated French balconies with colourfully painted slats. The distances aren’t too far apart, but the walk is tiring because of the continuous uphills. There are two local buses in the city, though, so it’s easy to get around. The restaurants aren’t the cheapest, but you can eat well. The large beach next to the harbour is currently being updated with freshly brought small pebbles, which is great for families. The town itself is lovely – it’s like most small towns in Provence. I think the special thing about Cassis are the hiking routes around the city. The local tourist office gives you a map, and you can download an app on their website, which – thanks to its offline mode – was much easier to use and more precise than the phone’s factory apps. There are some family-friendly routes, with a length of only one and a half kilometres and a difference in level of thirty metres, which is considered weak; but there is also a track with a difference in level of three hundred metres on the mountain facing the city of Ciotat. Even the scooter got a bit tired halfway, but the view made it worth it. Each route ends in a more intimate bay with beaches, which is why it is worth setting aside a day for each tour. At the start of the third tour, I thought I’d seen everything. I was right, because I’d already explored the Calanques coves and mountains on the eastern border of Marseille many times last year. It was like going to Notre Dame. “What new can a century-old Gothic church show me?” I thought. After a few hours, I was amazed at how something so perfect could be created. This might not even have been built by human hands! In our case, this is exactly true.

Où se trouve Cassis ? Presque à côté de Marseille. Le parc national des Calanques commence à la périphérie est de Marseille. L’autre côté du parc borde Cassis. Pourquoi le parc national des Calanques est-il célèbre ? Ses falaises de calcaire. Je sais, c’est une façon rapide de le dire. Mais imaginez les couleurs ! Celles que l’on voit dans les films romantiques. C’est une zone protégée, donc la mer bleue n’est pas agitée, les parois calcaires scintillent dans l’eau, des pins verts y sont accrochés. Le long du rivage, ils se reflètent, le soleil jette un pont d’argent sur l’eau libre. Je vais maintenant utiliser une analogie non professionnelle : l’ensemble du site ressemble aux fjords norvégiens. D’accord, c’est une analogie inexacte, mais elle vous donne une idée des nombreuses baies entourées de montagnes, avec des vallées entre les montagnes (comme c’est drôle 🙂 ). Parfois, ces vallées se jettent dans la mer. N’imaginez pas une vallée en ligne droite. L’horizontale est de toute façon un mirage. Elles serpentent aussi entre les montagnes. Le centre de Cassis est également construit dans une vallée plus large. La baie qui lui fait face a été dotée d’une digue de protection, ce qui en fait un port agréable. À gauche se trouvent d’immenses vignobles, à droite les montagnes calcaires de Calangues. Le centre-ville s’articule autour du port et, comme d’habitude, la brise apporte une atmosphère provençale romantique : rues pavées, ruelles étroites, maisons construites en pierre locale, balcons allongés à la française avec des treillis peints de couleurs vives. En soi, les distances ne sont pas très grandes. Par exemple, mon logement se trouvait au bord de la route principale qui traverse la ville, relativement loin, à un kilomètre et demi de la côte. En revanche, les montées constantes rendent la marche fatigante. Il y a cependant deux trains locaux en ville. D’ailleurs, les points périphériques du centre-ville lui-même sont à dix minutes de marche les uns des autres. Les restaurants ne sont pas les moins chers, mais on y mange bien. La grande plage près du port est en train d’être rafraîchie avec des galets fraîchement apportés, c’est une plage familiale. La ville elle-même est charmante, comme la plupart des petites villes de province. Je pense que la particularité de Cassis réside dans les sentiers de randonnée qui l’entourent. Des cartes sont disponibles à l’office du tourisme local, et vous pouvez télécharger une application sur leur site web, qui – grâce à son mode hors ligne – était beaucoup plus utilisable et précise que les applications d’usine sur votre téléphone. Il y a des sentiers très familiaux, d’une longueur d’un kilomètre et demi seulement, avec un léger dénivelé de trente mètres, mais il y a aussi un sentier sur la colline qui surplombe la ville de Ciotat, avec un dénivelé de trois cents mètres. Même le scooter a gelé à mi-chemin, mais le panorama en valait la peine. Chacun de ces sentiers se termine par une crique de plage plus intime, ce qui vaut la peine de prendre une journée pour l’un d’entre eux – une journée de randonnée. Au début du troisième circuit – les Calanques – je pensais ne rien voir de nouveau. J’avais raison, pour être très précis, car j’avais déjà vu les baies et les collines des Calanques à de nombreuses reprises l’année dernière, dans la banlieue est de Marseille. Un peu comme lorsque j’ai visité Notre Dame. “Qu’est-ce qu’une centième église gothique peut m’apporter de nouveau ?” Quelques heures plus tard, je me demande comment on peut créer quelque chose d’aussi parfait ! Peut-être que ce n’est pas la main de l’homme qui l’a construit ! Dans notre cas, il se trouve que c’est vrai.

Hol van Cassis? Majdnem Marseille mellett. Marseille keleti határában kezdődik a Calanques nemzeti park. A park másik oldala Cassissal határos. Miről nevezetes a Calanques Nemzeti Park? A mészkő szikla falairól. Tudom, egy mondatban ez így snassz. Képzeljünk hozzá színeket! Olyan árnyalatokkal, amik a romantikus filmekben vannak. Védett terület, ezért a kék tenger nincs felkeverve, A vízbe omló mészkő falak ragyognak, rajtuk zöld fenyvesek. A part mentén ezek visszatükrö­ződnek, a nyílt vizen ezüst hidat húz a nap. Most mon­dok egy nem túl szakszerű hasonlatot: az egész alaprajza olyan, mint a norvég fjordoké. Oké ez egy pontatlan viszonyítás, viszont jól el lehet képzelni vele azt a sok öblöt, amiket hegyek vesznek körbe, a hegyek között völ­gyek (mily’ mglepő:-) ). Néhol ezek a völgyek bele sétálnak a tengerbe. Ne egy egyenes vonalú völgyet képzeljünk el. A vízszin­tes az amúgy is csak egy délibáb. Illetve ezek is kanyarognak a hegyek között. Cassis központja is egy nagyobb völgybe épült. Az előtte levő öböl kapott egy védőgátat, így egy kellemes kikötő lett belőle. Balról hatalmas szőlőhegyek, jobbról a Calanques mészkő hegyei. A belváros a kikötő körül összpontosul és szokás szerint romantikus pro­vanszál hangulatot hoz a szellő: macskakövek, szűk ut­cák, helyi kövekből épült házak, megnyúlt francia erké­lyekek, színesre festett spalettákkal. Önmagában, a távol­ságok nem nagyok. Például a szállássom a város felett elhúzó főút mellett volt, viszonylag messze, másfél kilomé­terre a parttól. Inkább a folytonos emelkedők miatt fárasztó a séta. Viszont van két helyijárat a városban. Amúgy maga a városmag távoli pontjai is tíz perc sétára vannak egymástól. Az éttermek nem a legolcsóbbak, viszont jókat lehet enni. A kikötő melletti nagy strandot épp most frissítik a frissen hozott apró kavicsokat, ez egy családbarát strand. Önmagában maga a város is elbűvölő – akár a legtöbb provanszál kisváros. Szerintem Cassisnak a különlegessége a város környéki túra útvonalak. A helyi túrista irodában adnak térképet, illetve a honlapjukon le lehet tölteni egy alkalmazást, mely –  offline módjának köszönhetően – sokkal jobban használhatóbb és precízzeb volt, mint a telefon gyári alkalmazásai. Vannak egészen családbarát útvonalak, csupán másfél kilométeres hosszal és egy gyengének számító harminc méteres szint különbséggel; de van a Ciotat város felőli hegyen egy háromszáz méteres szintkülönbségű pálya is. Még a roller is lefulladt félúton, de a panoráma miatt megérte. Mindegyik útvonal egy intimebb strandolós öbölben vég­ződik, emiatt egy – egy túrára érdemes egy napot is rá­szánni. A harmadik – Calanques nevű- túra elejénén azt hittem már semmi újat nem fogok látni. Nagyon precízen mérve igazam lett, hisz Calanques öbleit és hegyeit már láttam tavaly Marseille keleti határában számtalan alkalommal. Kicsit olyan, mint amikor a Notre Dameban jártam. “Mi újat tud nekem mutatni egy századik gótikus templom?” Majd pár óra múlva azon gondolkodom, hogy a francba lehet ilyen tökéleteset alkotni?! Ezt ta­lán nem is emberkéz építette! Esetünkben, ez éppen­séggel igaz.