Funkos szombat
Egy „nyugis jazzestére” készültem, aztán azon kaptam magam, hogy vadul ugrálok, mert nem látok ki az emberek feje mögül. A Cargo de Nuit kicsinek bizonyult ennek a jazz és funk határán zakatoló zenekarnak, a közönség kifolyt a teremből, elöl pedig táncparkett lett minden négyzetcenti. Nekem pedig végképp elég volt annyi, hogy a trombitás csaj pedálgéppel, vokállal és fekete belsejű trombitával letarolta az estét.
Igen, nekem a trombitás csaj tetszett a legjobban. Volt egy olyan pedálgépe, amit általában elektromos gitárhoz használnak, emellett vokálozott is. A trombitájának a belseje fekete volt, ilyet is ritkán látni.
A hivatalos leírás szerint jazz, funk és soul zenét játszanak. Én a szerény szakértelmemmel azt mondanám, hogy ez itt a jazz és a funk határán az az átkelő, ahol nehéz ülve maradni: voltak székek, de azokon is álltak. Amúgy a szervezők alulméretezték a népszerűséget. Kifolyt a teremből a közösség. A koncert első felében azért ugráltam, mert nem láttam ki az emberek feje mögül. Nem vagyok magas, nem vagyok alacsony, viszont a „colstokok” jó fejek voltak és nem furakodtak előre, emiatt én meg, a későn érkező, nehezen tudtam a sorokon keresztül vergődni. Elöl viszont táncoltak.
Ezt a zenekart eddig nem ismertem, de az ütemes zenéjükre nehéz mozdulatlan maradni, vagy legalábbis a koncertjük ilyen. Én nem is értettem a közönség hátsó kétharmadát; ezek talán színházba jöttek?! Szombat este van, csak úgy jelzem. Gondolom, a „jazz” szóból többen arra asszociáltak, hogy ez kellemes, hátradőlős koncert lesz.
Nincs igazuk, ez egy ügyes, pörgős koncert lett. Ruhatárral együtt 30 € a belépő, de a fene sem bánja azt a pénzt, ha ilyen jó az este.
Cargo de Nuit koncertklub, 2025.10.25.
Funky Saturday at Cargo de Nuit
I thought I was going to a “nice, relaxed jazz night”, and then found myself hopping on chairs just to see over people’s heads. The Cargo de Nuit turned out to be too small for this band hammering away on the border between jazz and funk; the crowd spilled out of the room and the front turned into one big dance floor. And for me, the trumpeter – with her pedalboard, backing vocals and black-bell trumpet – simply stole the whole show.
For me, the trumpet girl was the one I liked best. She had one of those pedalboards usually used with electric guitars, and on top of that she did backing vocals. The inside of her trumpet was black, which you don’t see very often.
According to the official description they play jazz, funk and soul. With my modest expertise I’d say this music is that crossing point between jazz and funk where it’s hard to stay seated: there were chairs, but people were standing on them too. The organisers clearly underestimated how popular it would be. The crowd spilled out of the room. During the first half of the concert I was jumping up and down because I couldn’t see over the people’s heads. I’m not tall, I’m not short either, but the “measuring sticks” were nice enough not to push to the front, so as the latecomer I had a hard time worming my way through the rows. At the front though, they were dancing.
I hadn’t known this band before, but with their driving rhythms it’s hard to stay still – or at least that’s what their live show is like. I really didn’t understand the back two-thirds of the audience; did they think they were at the theatre or something?! It’s Saturday night, just saying. I guess when some people read the word “jazz”, they assumed it would be a pleasant, sit-back-and-relax kind of concert.
They were wrong – it turned out to be a smart, high-energy show. With the cloakroom included the ticket was 30 €, but you don’t begrudge that money when the evening is this good.
Cargo de Nuit concert club, 25/10/2025.
Samedi funk au Cargo de Nuit
Je pensais aller à une « petite soirée jazz tranquille », et je me suis retrouvée à sauter sur ma chaise pour essayer de voir par-dessus les têtes. Le Cargo de Nuit était bien trop petit pour ce groupe qui joue sur la frontière entre jazz et funk ; le public débordait de la salle et l’avant s’est transformé en piste de danse. Et pour moi, la trompettiste – avec son pédalier, ses chœurs et sa trompette à l’intérieur noir – a tout simplement raflé la mise.
Pour moi, c’est la trompettiste qui m’a le plus plu. Elle avait un pédalier comme on en voit d’habitude avec des guitares électriques, et en plus elle faisait les chœurs. L’intérieur de sa trompette était noir, ce qui est plutôt rare.
D’après la description officielle, ils jouent du jazz, du funk et de la soul. Avec mes compétences très modestes, je dirais que leur musique est ce point de passage entre le jazz et le funk où il devient difficile de rester assis : il y avait des chaises, mais les gens se mettaient debout dessus. Les organisateurs avaient clairement sous-estimé la popularité du concert. Le public débordait de la salle. Pendant la première moitié du concert, je sautillais juste pour essayer de voir par-dessus les têtes. Je ne suis ni grande ni petite, mais les « mètres pliants » étaient sympas et ne se sont pas forcés jusqu’au premier rang ; du coup, moi, la retardataire, j’ai eu bien du mal à me faufiler entre les rangées. Devant, en revanche, ça dansait.
Je ne connaissais pas ce groupe avant, mais avec leur rythme entraînant, c’est difficile de rester immobile – en tout cas, leur concert, c’est ça. Je n’ai pas vraiment compris les deux tiers arrière du public ; ils pensaient être au théâtre ou quoi ?! On est samedi soir, je le rappelle. J’imagine qu’en lisant le mot « jazz », beaucoup se sont dit que ce serait un concert agréable, pour rester bien sagement assis.
Ils se trompaient : c’était un concert malin et survolté. Vestiaire compris, le billet coûtait 30 €, mais on ne regrette pas cet argent quand la soirée est aussi réussie.
Cargo de Nuit, salle de concert, 25.10.2025.
Pont du Gard
