Menjünk világgá – megint
Van az a fajta indulás, amikor az ember már annyira úton van, hogy szinte észre sem veszi, hol ért véget az előző nap. Egy szegedi kirándulás, egy budapesti éjszaka, egy reptéri szunyókálás és egy napfelkeltés járat után máris egy új országban találjuk magunkat. Ez megint egy ilyen nap volt.
Egy újabb nap, amikor ott ér véget a tegnap, ahol a ma kezdődik, és a kettő között nincs alvás; vagyis csak egy pici szunyókálás.
Tegnap, miután visszatértem a szegedi kirándulásról, még este lementem a budapesti szórakozónegyedbe egy kis zenét nézni, táncot hallgatni; majd felvettem a táskáimat, és még az éjszaka kibuszoztam a reptérre. A falnak dőlve, a táskámon ülve aludtam egy órát, amíg kinyitott a reptéri beléptetés. Merthogy megint az első járatok egyikével repültem. Imádom ezeket a napfelkelte-járatokat! Nem is tudom, mit szeretek jobban: azt, amikor alattunk felhős az ég, és én közben arra gondolok, hogy ma is teljesül a gyerekkori álmodozás, és én egy felhőn csücsülök; vagy a mait, amikor a kis ablakon annyira gyönyörűek a lentről nézett színek, hogy még fotózni is elfelejtettem.
Bosznia hegyeit mindig is meg akartam nézni, nem gondoltam, hogy ezt fentről fogom tenni. A felszállás után egy órával a havas hegycsúcsok után két perccel landolunk Podgoricában. Ami pont olyan pici és cuki, mint a paphosi reptér. A vasútállomás tizenöt perc sétára van, és pont úgy néz ki, mint egy buszmegálló a rét közepén. Két és fél órát várakozom, napozom nyugiban.
Ez Balkán, itt nem sietünk sehova.
Nem mondom frissnek magam, de mindenképp lelkesen sétálok a vasúti pályaudvartól a belváros felé. Nem volt hosszú az a sétaút. Ez a főváros kisebb, mint Szeged.
(Egyre több utazó mondja, hogy inkább e-SIM-et vesz az internethez. Becs’szó, legközelebb alaposabb keresést végzek, mert eddig nem volt olcsóbb, mint a helyi szolgáltatók. Ahol a hivatalos ügyfélszolgálatos elhajtott, neki nincs ideje a sok panasz kezelése mellett. A zöldséges meg segítőkész volt.)
Let’s Go Out Into the World – Again
There are days when you are already so deep into travel that you barely notice where yesterday ended and today began. A trip to Szeged, a Budapest night, a short sleep at the airport, and a sunrise flight later, you suddenly find yourself in another country. This was one of those days again.
