Az ötödik arles-i körben a rajz már nemcsak képeket jelentett, hanem nézőpontokat is: fák levelei között, templomi fényfelhők alatt és plafonról nézett lakásbelsőkben kellett eligazodni. A Püspöki Palota csendesebb anyagai után a Croisière megint megmutatta, hogyan lehet egy egyszerű enteriőrből társadalmi kérdést, egy mandarinból pedig apró vádiratot csinálni. Közben a Louis Vuitton Travel Book sorozata emlékeztetett rá: néha egy rajz valóságosabban mesél egy városról, mint bármely turistafotó.

Püspöki Palota: csendesebb rajzok és vízfestékek

Gérard Traquandi

Sima vízfestékkel dolgozik a pasas, egyszerű füzetlapokra. Tetszik, hogy nem törekszik a valóság pontos visszaadására, de nem is lesz belőle teljesen elvont figura.

Sok apró ecsetvonással rajzol, többnyire fákat. Mintha levelenként rajzolná meg a faágakat.

Sok olyan művész van, akik mellett a hétköznapokban egyszerűen elmennék; nem érdekelnének különösebben. De így, egy fesztivál keretében, más művészekkel kontextusba rakva nagyon is tanulságossá válnak ezek az alkotások. Nálam ez, az ilyen fesztiválok egyik legnagyobb erénye.

Georges Ribemont-Dessaignes

Ha nem lett volna odaírva, hogy Montpellier-ben született, akkor is feltűnne, hogy a környékről származik. Mintha egy egyszerű fekete ceruzával rajzolt volna; hitelesen és átélhetően, főként olívaligeteket.

Edmond Baudoin

Ez sem rossz gondolat: a fekete festék mellé egyetlen élénk szín, kontrasztnak.

---

Saint-Blaise templom: fényfelhők és lebegő formák

Irène Dacunha

Felhőszerű, világító lámpák egy régi templomban.
Most mire is kellene gondolnom?
Olyan, mintha barlangrajzok lennének ezeken a lebegő díszpárnákon.

---

Croisière: enteriőrök, társadalmi kérdések és mimóza

Rosa Maria Unda Souki

Hogy csinálja ezeket a rajzokat? Felmászott a plafonra?
Csendéleteket, lakásbelsőket rajzol. Az első teremben olyan perspektívából látjuk a tereket, mintha egy légy ülne a falon.

A második teremben is jól használja a színeket. Kicsit olyan, mintha térbeli rajzok lennének, vagy legalábbis nagyon szépen vezeti az ember szemét a háttérbe: ott például egy kivágott, lombkorona nélküli fatörzs áll valahol egy udvaron, az előtérben, az ablakpárkánynál pedig szép színes mandarinok.

Írták is, hogy kapott valamilyen rangos díjat, megérdemelten. Miközben nézem a képeit, társadalmi problémákon gondolkodom.

Kávé csorog egy csészébe egy levágott cserjeágból. Amúgy a kávéfogyasztás a jelenlegi formájában mennyire fenntartható?

Előtérben egy kamra polca, háttérben a csupasz lakásbelső. Élet ez így, ha csak kajára van pénzünk?

Koloniális fürdőszobába behajló citromágak, citromból készült kencék. Valóban erre kellene pazarolni az erőforrásainkat?

A piperepolcon ott van az egyik kedvencem, a mimóza, amelyből remek kozmetikai termékeket készítenek. Amúgy maga a fa nagyra nő és ellenálló; ott, a gyökerei felett is mutatós és illatos, meg aztán a szappangyárakban is jól mutat. Minden februári virágzásakor magam is eltűnődöm: vajon jó ez így, ha egy divat kedvéért szinte csupaszra nyírunk egy fát?

Louis Vuitton Travel Book: városok rajzolt emlékezete

Minden évben ezeket a könyveket hozzák ebbe a terembe. A Louis Vuitton cég egy nagyon igényes útikönyvsorozatot finanszíroz. Vagyis kettőt is, mert van az adott városról egy hagyományosabb leírás, sok szöveggel, és vannak mellette a rajzok, amelyeknek néha városonként külön könyvet is szentelnek.

Egy-egy város vagy neves földrajzi hely esetében pályáztatnak, majd felkérnek egy grafikust. Nem szempont, hogy ismert legyen. A kiválasztott művész fél éven keresztül járja az utcákat és rajzol. Például a velencei könyvet egy japán művész készítette.

Az a jó ezekben a könyvekben, hogy egy átlagember szemével és élményeivel kapjuk vissza a várost. Sokszor nem is a kötelező látnivalókat rajzolják meg, hanem apró mozzanatokat: például egy római kori katona szobra mellett dolgozó útjavítót, vagy a Trevi-kutat, amely egy turista telefonján jelenik meg. Ezek a rajzok valóságosabbak, mint bármely fotóválogatás.

Hát igen, a Croisière most is, mint mindig, a populárisabb alkotásokat gyűjti össze. Ilyen például a földszinti karikatúrakiállítás is.

Az is jó volt ebben a fesztiválban, hogy mindenre kaptunk példát: az elvontra, a könnyen befogadhatóra és a minőségi, de mégis közvetlen alkotásokra is.

Arles, 2026.05.15.